Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Blaskovics József: Köprülüzádé Ahmed pasa nagyvezír kegyes alapítványai az érsekújvári kerületben (1664-1685)
23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 60 A Defter-i mufassal adatai. Lásd: Turecký daňový súpis Nitrianskej župy z roku 1664. In: Agrikultúra 10. Bratislava, 1971, 29—37. Pontosabban: 31 város, 536 falu, 206 major vagy dűlő. 15 másfajta birtok. Részletesebben 1. Fekete L.: A török birtokrendszer a hódolt Magyarországon. Budapest, 1940. Akcsa (ak9e) — a legkisebb értékű török ezüstpénz (aszper, oszpora). Árfolyama a 17. sz.-ban: 1 flórén (forint) = 100 dénár = 66 akcsa. I. H. Uzun?ar§ili: i. m. III/2. 307—308. Vakf (vakií) — kegyes alapítvány; ingatlan vagy ingó vagyon, melynek jövedelmét mecsetek, kolostorok, medreszék, hidak stb. építésére, ill. alapítására és fenntartására fordították. A vakfok nem örökölhetők, el nem adhatók és el nem kobozhatók voltak, az állam védelme alatt állottak, de az állam nem rendelkezett velük. A vakfok jövedelmét a mohamedán papság kezelte, akik a vakfok szaporodásával óriási latifundiumok és birtokok uraivá váltak, és nagy hatalomra tettek szert. A vakfokat gondnokok (mütevelli) igazgatták, akik alá voltak rendelve az országos felügyelőnek (nazir beg). A nazir beg Budán székelt. A vakf alapítói megtarthattak maguknak a vakf jövedelméből bizonyos százalékot, s ezt örökül is hagyhatták gyerekeiknek. Ezáltal a vakfok alapítása az örökül hagyható magánvagyon létrehozására lehetőséget nyújtott. Ismertetését lásd: Vakfy v novozámockom a nitrianskom okrese. In: Hist, štúdie XVIII. Bratislava, 1973, 265—275. Öt érsekújvári deftert ismerünk, melyek Isztambulban, a török miniszterelnökség levéltárában (Ba§bakanlik Ar§ivi) vannak elhelyezve. Ezek: Defter-i mufassal-i eyalet-i Uyvar, Tapu Defterleri. No. 115 = 698; Cizye Defteri. No. 4016; Maliye Defteri. No. 1037; Defter-i evkaf der eyalet-i Uyvar, Tapu Defterleri. No. 653; Icmal Defteri. Nr. 356. E. B. Német fordítása: „Die Stiftungsgüter (evakf) der Grosswesirs Köprülüzade Ahmed Pascha im Gebiet von Neuhäusel (Nové Zámky)", sajtó alatt van. Ahmed pasa apja, Köprülü Mehmed pasa a nagyváradi és temesvári szandzsákban egy-egy vakfot alapított. Magyarra fordította határleírásukat Karácson I., lásd: Török—magyar oklevéltár, Budapest, 1914, 247—272. Köprülü Mehmed pasa vakfjának határleírása nagyon hasonlít az érsekújvári vakf határleírásához. Lásd: 31. sz. jegyzet. Tugra — szultáni felségjel, monogramszerü rajz, melyet a szultáni okiratokra rajzoltak, s pótolta a szultán aláírását. Tartalmazza a szultán nevét, apja nevét és az állandó jelzőjét: „muzaffer daima" (mindig győzedelmes). Fekete L.: Die Siyaqat-Schrift in der türkischen Finanzverwaltung I — II. Budapest, 1955. A legtöbb kutató meg sem kísérelte a szijákattal írt szöveg megfejtését, 1. J. Kabrda: Kánúnnáme novozámeckého ejáletu. Hist, časopis XII. Bratislava, 1964, 186—214.; J. Kabrda: Kánúnnáme szécsenyských ráju. Slovenská archivistika II. Bratislava, 1967, 48—63. Vagy tévesen és helytelenül fejtették meg, 1. J. Rypka: Čtyři turecké listiny z Dolního Kamence. Prúdy XI. Bratislava, 1927, 335—365. és 471—482. Fekete L.: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 1943; Fekete L.: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Budapest, 1968; Fekete L.—Káldy-Nagy Gy.: Rechnungsbücher türkischer Finanzstellen in Buda (Ofen), 1550— 1580. I-II. Budapest, 1962; Sz. Dzsikijja: Prosztrannij rejestr Gürdzsüsztanszkovo vilajeta I. Tbiliszi, 1941, II. 1947; Káldy-Nagy Gy.: Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. Budapest, 1960; Halil Inalcik: Hicri 835 tarihli suret-i defter-i sancag-i Arvanid. Ankara, 1954. Kissé elavult úttörő munka: Velics Antal:
