Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Mácza Mihály: A politikai erőviszonyok alakulása egy dél-szlovákiai határvárosban az első Csehszlovák Köztársaság idején ( Komárom 1919-1938)
Néhány napig valóban úgy tünt, hogy a város életében nem történt jelentősebb változás, mindössze a magánkézben levő fegyvereket vonták be, és korlátozták a dunai hídon való átkelést. Az intéző bizottság és a városparancsnok között történt megállapodás alapján a közhivatalok továbbra is a magyar törvények értelmében működtek, az üzemekben folytatódott a munka, az iskolákban az oktatás." A demarkációs vonal által kettészelt városban és vármegyében azonban csakhamar jelentkeztek a közellátási és közigazgatási nehézségek. A magyar kormány betiltotta az élelmiszer kivitelét a demarkációs vonalon túli területre. Az élelmiszerárak felszöktek, kevés volt a tüzelő, és az üzemek termeléséhez szükséges nyersanyag. 1 2 Nőtt a munkanélküliség, amihez jelentékenyen hozzájárult a lőszergyár 1600 munkásának a város katonai parancsnokának rendeletére történt elbocsátása. 1 1 A városparancsnok megtiltotta a Duna túlsó oldalán fekvő városrész és megyerész igazgatását, a bal parti városban pedig személyesen a polgármester-helyettest tette felelőssé a rend és nyugalom megóvásáért. Ezzel illuzórikussá vált a 15 tagú intéző bizottság szerepe, ezért a január 24-i ülésén kimondta feloszlását. A polgárság vezetői — továbbra is szem előtt tartva a magyarországi fejleményeket — a város közigazgatásában ezután sem merték mellőzni a munkásság képviselőit, ezért a kormánybiztos javaslatára felkérték a helyi szociáldemokrata párt vezetőségét, hogy delegáljon a törvényhatósági bizottságba 6, a közigazgatási bizottságba 4. a tanácsba 2 és az albizottságokba 2-2 kiküldöttet. 1 4 A növekvő munkanélküliség és drágaság, a magyar kormány által folyósított segélyek megvonása a közalkalmazottaktól, a gyülekezési és sajtószabadság korlátozása és a közigazgatási megszorítások nagy elégedetlenséget váltottak ki a városban, mely egy általános tiltakozó sztrájk kirobbanásához vezetett. A sztrájkot a város munkásai kezdték február 3-án. A helyi szociáldemokrata pártszervezet képviselői e napon felkeresték Maccaluso ezredes városparancsnokot, akinek memorandum formájában átadták a sztrájk okait, feltárva az alábbi követeléseket: 1. Azonnal szüntessék be az élelmiszerek elszállítását a városból. 2. Minden közalkalmazott részére biztosítsák azokat a segélyeket, amelyeket a Magyar Népköztársaság megad. 3. A hüségeskü vagy fogadalom letételétől feltétlenül tekintsenek el. 4. Teremtsenek munkaalkalmat a sok munkanélküli részére, és amennyiben ezt momentán megtenni nem tudják, adják meg azokat a munkanélküli-segélyeket, melyeket a magyar kormány ad. 5. Biztosítsák a gyülekezési, egyesülési és sajtószabadságot. 6. Ebből a mozgalomból kifolyólag senkit bántódás ne érhessen. 1 5 Mivel a követelésekre az ezredes érdemleges választ nem adott, a sztrájk folytatódott, és már első napon a városban általánossá vált. Az ipari üzemek munkásain kívül letették a munkát a kisiparosok, a tisztviselők, a vasutasok, a posta alkalmazottai, zárva maradtak az üzletek. A sztrájk — amely a beállott helyzet elleni tiltakozás demonstrálásán kívül semmi konkrét eredménnyel nem járt — két hétig tartott. E tiltakozó megmozdulás után a csehszlovák katonai és polgári hatóságok több radikális intézkedést foganatosítottak a helyzet konszolidálására. A csehszlovák kormány február 21-én a városba küldte saját kormánybiztosát, dr. Otokar Jamnickýt, hogy átvegye Győr, Komárom és Esztergom megye elfoglalt részeinek igazgatását. Február 22-én a csehszlovák kormánybiztos a város vezetőivel és az alispánnal közölte, hogy teljes jogkörrel átvette hivatalát, majd felkereste F. Szabó Géza magyar kormánybiztost, és hivatalának átadására késztette. Február 24-én a csehszlovák kormánybiztos aláíratta a megye 88
