Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Mácza Mihály: A politikai erőviszonyok alakulása egy dél-szlovákiai határvárosban az első Csehszlovák Köztársaság idején ( Komárom 1919-1938)

alkalmazottaival a Csehszlovák Köztársaság iránti hűségnyilatkozatot, és ugyanezen a napon a város katonai parancsnokának hirdetménye tudtára adta a lakosságnak, hogy „a szövetséges hatalmak által elismert cseh-szlovák állam kizárólagos szuverenitás jogával bír az általa megszállott területen, azon előzetes határokon belül, amelyek részére meg lettek állapítva".

1

6 Március 3—10. között a városban végrehajtották a csehszlovák kormánynak a bankjegyek lebélyegzésére vonatkozó rendeletét.

1

7 A bankjegyek lebélyegzésére cseh hivatalnokok érkeztek a városba, március 18-án a kormánybiztos utasítására ezek vették át az adóhivatal vezetését, mivel a helyi tisztviselők megtagadták a csehszlovák pénzügyi intézkedések végrehajtását.

1

8 Csehszlovák tisztviselők kerültek a vasútállomás és a postahivatal élére is. A város sorsának további alakulását befolyásolta a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása. Szlovákia területén 1919. március 25-én kihirdették az ostromáU lapotot. Az ostromállapot elrendelése után a kormánybiztos néhány jelentékeny változást eszközölt a város közigazgatásában is. Feloszlatta a városnak a VIII. magyar néptörvény alapján időközben megalakult néptanácsát, annak intézkedéseit semmissé nyilvánította, és közölte a város vezetőségével, hogy a törvényes választásokig a városi törvényhatósági bizottság tagjait saját hatáskörében fogja kinevezni. A város új rendőrfőkapitányává Nagy Jenő volt honvédszázadost nevezte ki, valamint internáltatta a város néhány olyan vezetőjét, akik ellenezték rendeleteinek végrehajtását.

1

9 Az új rendőrfőkapitány április 25-én bezáratta a szociáldemokrata pártszervezet által a kultúrpalotában használt helyiségeket,

2

0 amivel nyilván a Magyar Tanácsköztársasággal szimpatizáló szervezett munkásság esetleges megmozdulásainak előkészítését kívánta megakadályozni. Az eddig említett intézkedéseknél is fontosabb volt a Szlovákia közigazgatásának irányításával megbízott teljhatalmú miniszter február 23-i rendeletének a kormánybiztos által április 23-án való közzététele, amely leszögezi: „Tekintettel arra, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormánya Slovensko területén szuverén állami jogot gyakorol a volt Magyarország azon egész területén, amelyet saját hatalmába vett át, csak őneki van joga érvényes törvényeket és rendeleteket kiadni, és csak az általa kiadott törvények és rendeletek hajthatók végre."

2

1 E rendelet közzététele után tehát Komáromban is csak a csehszlovák hatóságok által kiadott vagy érvényesített törvények, rendeletek értelmében működhettek a közhivatalok és intézmények. A polgárság tanácstalanul szemlélte a helyzet alakulását, minden reményét a békekonferencia döntéséhez fűzte. A szervezett munkások közül viszont a Tanácsköztársaság kikiáltásának hírére többen átszöktek a demarkációs vonalon, beléptek a Vörös Hadseregbe vagy részt vettek a helyi direktóriumok munkájában.

2

2 Az ostromállapot ellenére Komáromban is megkísérelték előkészíteni a proletariátus hatalomátvételét. Kapcsolatot teremtettek a túloldal munkásaival és vöröskatonáival, és azok támogatásában bízva készültek a nyílt harcra. A fegyveres segítséget a győri, dél-komáromi és tatai munkások készséggel hajlandóak voltak megadni, annál is inkább, mert a Szlovákiából érkező hírekből arra következtettek, hogy egy fegyveres támadás esetén a csehszlovák katonaság nem fejtene ki ellenállást.

2

3 Mint később kiderült, e helyzetmegítélés túlzottan derűlátó volt; elősegítette a fegyveres támadás végrehajtását, de e vállalkozás kudarcát is. Az intenzív előkészületek után április 28-án éjjel a hajógyári munkások kézigránátokkal megtámadták a csehszlovák hídőrséget, hogy utat nyissanak a 89