Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Mácza Mihály: A politikai erőviszonyok alakulása egy dél-szlovákiai határvárosban az első Csehszlovák Köztársaság idején ( Komárom 1919-1938)

határozata leszögezi, hogy a polgárság „még rendcsinálás ürügye alatt se ereszt be cseh csapatokat Komáromba".

5 E magatartást kétségtelenül erősen befolyásolta a város lakosságának magyar nemzetisége, fő okai azonban mind a munkásság, mind a polgárság esetében az osztályérdekek védelmében rejlenek. A munkásság a polgári demokratikus forradalom kitörése óta elért vívmányoknak, a város vezetésében betöltött pozíciójának veszélyeztetését látta a csehszlovák csapatok bevonulásában, s ezért határozottan ellenezte. A polgárság a vagyonát féltette a bevonuló csapatok esetleges önkényeskedésétől. és attól tartott, hogy a város Csehszlovákiához való csatolása esetén a cseh burzsoázia konkurrenciája miatt nagyon előnytelen helyzetbe kerülne; ám legalább ennyire félt az egyre radikalizálódó munkásság teljes hatalomátvételétől. Ezért miután tudomására jutott, hogy a városba reguláris csapatok érkeznek, bizonyos megkönnyebbüléssel fogadta bevonulásukat, amint ezt a helyi polgári sajtóban megjelent cikkek is bizonyítják.

6 Az ellenállás gondolata egyébként nem jutott túl a tiltakozó táviratokon és nyilatkozatokon; miután a magyar kormány ennek érdekében nem tett semmit, sőt kivonta a magyar helyőrséget, szalmalángként lobbant el. A magára hagyott munkásság meg nem tartotta célravezetőnek az önállóan kezdeményezett ellenállási akciót. A város zavartalan átadása érdekében az újonnan kinevezett kormánybiztos, F. Szabó Géza kihirdette a statáriumot, és ideiglenes intéző bizottságot alakított a város valamennyi társadalmi rétegének képviselőiből, amely átvette a város irányítását.

7 A csehszlovák csapatok fogadására bizottság alakult, amely január 10-én a reggeli órákban a pozsonyi országúton, a Csallóközi Armentesítő Társulat gátőrházánál találkozott a Csallóközaranyos felől érkező katonasággal. A város lakosai nevében Gaál Gyula dr. helyettes polgármester, a fogadó bizottság elnöke, a csehszlovák csapatok parancsnokához intézett beszédében kihangsúlyozta: „. . . parancsnok úrban és csapataiban nem ellenséget látunk, hanem az antanthatalmak hadseregének megszálló csapatait, melyeknek feladata a közrend és közbiztonság fenntartása."

8 Majd kérte a közrendnek és a közbiztonságnak a város népőrségével karöltve való fenntartását, a személy- és vagyonbiztonság szavatolását, a magyar közigazgatás, igazságszolgáltatás és iskolai oktatás biztosítását, a közélelmezés zavartalanságának elősegítését, a dunai demarkációs vonal respektálását, a túszvétel és rekvirálás mellőzését, a szólás- és sajtószabadság, valamint a gyülekezési jog elismerését, a katonai parancsnokság mellé egy tájékoztató bizottság delegálását, továbbá a város és vármegye kormánybiztosa működésének teljes szabadságát és az intéző bizottság működésének érintetlen meghagyását. A parancsnok válaszában a gyülekezési és szólásszabadság szavatolásán kívül ígéretet tett az elhangzott követelések teljesítésére. Ezután a mintegy 600 főnyi, lovasságból, gyalogságból, tüzérségből álló katonaság bevonult a városba. Az esti órákban megérkezett a város parancsnokául kinevezett Maccaluso ezredes is.

9 A város lakossága a bevonuló csapatokban — mint ez a fogadó bizottság elnökének fentebb idézett beszédéből is kitűnik — az antant rendfenntartó erőit látta, és a bekövetkezett állapotot ideiglenesnek tekintette. E véleményét támasztotta alá a katonák olasz egyenruhája, az olasz városparancsnok, valamint a csehszlovák hadsereg szlovákiai főparancsnokának, Piccione tábornoknak a városban január 11-én, falragaszokon közzétett felhívása, amelyben többek között kijelenti: „A szövetséges katonaság — mint az összlakosság különbség nélküli barátja jött ide; feladata a rend fenntartása az okkupált területen és ellenőrzése a fennálló törvényeknek."

1

0 87