Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Vadkerty Katalin: A műtrágyázás kezdete Szlovákia területén
ban 600 magyar holdon műtrágya nélkül termesztett burgonyát. A burgonya műtrágyázásával csak nyugalomba vonulása után kezdett el foglalkozni, és féli birtokán figyelemre méltó eredményeket ért el. A trágyázás nélkül kat. holdanként elért 77,33 q termést kálisó és szuperfoszfát segítségével 109,33 q-ra növelte. 5 7 A burgonya műtrágyázásával kapcsolatban is felmerült az a kérdés, hogy az év melyik időszaka a legalkalmasabb a műtrágya kiszórására. A szakirodalom szerint egyaránt jó eredménye lehet az őszi és a tavaszi műtrágyázásnak, ha a műtrágyát a szántás után szórják ki a talajra, és egyenletesen beboronálják. Aránylag későn, a 19. század utolsó évtizedében került sor a kukorica műtrágyázására. Ennek a sokhasznú ipari és takarmánynövénynek (amely részben emberi táplálékul is szolgál) a műtrágyázása a nehezen megoldható problémák egész sorát állította a kutatók elé. A kukorica műtrágyázását szuperfoszfát és kénsavas ammónia keverékével kezdték el. Az első adatok a mai Dél-Szlovákia területéről származnak. A termésemelkedés nem volt számottevő, a kísérletek többsége szinte eredménytelenül végződött. Igaz, hogy a dél-szlovákiai szántókon a kukorica nem kapta meg az őt megillető helyet, mert a termelők előnyben részesítették a cukorrépát. Mivel a kukorica eléggé érzéketlen maradt a műtrágyákkal szemben, és a termésnövekedés csekély volt, a kukorica műtrágyázásával felhagytak még olyan jelentős mezőgazdasági szaktekintélyek is, mint például Rovara Frigyes és a zselizi birtok vezetője, Moravek János. Mivel a kukorica nagyon jó termést adott az istállótrágya hatására, a termesztők, nagy- és kisgazdák egyaránt, továbbra is istállótrágyázott talajba vetették a kukoricát. 5 8 Az ipari növények közül a dohány műtrágyázását kezdték meg a legkésőbben. A kísérleteket csak a 19. század utolsó öt esztendejében kezdték el, s akkor is szívesebben dolgoztak a külföldi, elsősorban a németországi példák alapján. A mezőgazdaság legkedveltebb műtrágyájával, a szuperfoszfáttal a dohánytermesztésben is jelentős eredményeket értek el. így például Nógrád megyében 200 kg szuperfoszfát 2,89 q termésnövekedést eredményezett kat. holdanként. Bár a 19. század végén végzett kísérletek még nem vezettek általános érvényű eredményekhez, mégis megfigyelhetjük, hogy a korabeli szakirodalom felhívja a figyelmet a káli trágyák alkalmazására. A dohány minőségét, égőképességét — ahogyan a korabeli szaklapok írták, „finomságát" — ugyanis egyebek közt a levelek káliumtartalma határozza meg. A szakemberek a kovasavas káliumot (martellin) ajánlották a dohány műtrágyázására, mivel ennek hatóanyagát a növény fokozatosan veheti fel a talajból. A foszfortrágyákat azonban nem szorította ki egy konkurrens sem. A szuperfoszfát (a legolcsóbb műtrágya) egyre népszerűbb lett, bár a szakemberek nem titkolták, hogy növeli a dohány proteintartalmát, tehát rontja a dohánylevelek minőségét, viszont növeli a termés mennyiségét. így aztán jól meg kell fontolni — íiják a szakemberek —, milyen mennyiségben használjon a termelő szuperfoszfátot. A dohány nikotintartalmát a nitrogéntartalmú trágyák biztosították a legeredményesebben, de ezek sem növelték a termés mennyiségét. Ezért a szakirodalom a két utóbbi műtrágya keverését ajánlja. A szakemberek véleménye szerint ajánlatos és eredményes ősszel kat. holdanként 5—6 q égetett meszet kihordani a földekre, s ezt a szétmállása után 4 q gipsszel elkeverve kiszórni a talajra, majd beszántani. 5 9 A termés növelésének kérdése nem kerülte el a szőlőművesek és gyümölcstermesztők figyelmét sem. A szőlőművesek tapasztalatból már régen tudták, hogy 78
