Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Vadkerty Katalin: A műtrágyázás kezdete Szlovákia területén

ha a szőlő megkapja a szükséges tápanyagokat, akkor ősszel busásan megfizet a gondoskodásért. A 19. század nyolcvanas éveiben a szőlőt istállótrágyázták. Az istállótrágyát a gazdák az ősz folyamán bedolgozták a talajba, de előbb még pelyvát és szalmát kevertek hozzá. A szőlőtermesztésben a műtrágyázás igen lassan honosodott meg, még a nagybirtokokon is, s az istállótrágyázás mellett csak a második helyet foglalta el. A korabeli szakirodalom feljegyezte a cseklészi gazdaság szőlőjében végzett kísérletek eredményét. A gazdaság kitűnő csemege- és borszőlőt termelt, melyet Thomas-salakkal műtrágyázott. A terméseredmény kielégítő volt. Minden tőkéhez 80—100g-nyi műtrágyát szórtak, s a szőlőtő körül, 60—70 cm-es sugarú körben 10—20 cm mélyen beásták a földbe. De a szőlőtőkék rendszeres műtrágyázása még az első világháborút megelőző években is a kivételes esetek közé tartozott.

6

0 Századunk első évtizedének végén a gyümölcstermesztők is kísérletezni kezdtek a műtrágyákkal. Különösen az alma-, a szilva- és a cseresznyefákat műtrágyázták. A kutatások eredménye azt mutatta, hogy a gyümölcsfák kivétel nélkül meghálálták a műtrágyákat: a nitrogént, a foszfort és a káliumot. A nitrogéntartalmú chilei salétromot és a kénsavas ammóniát február közepétől május elejéig szórták ki a fák alá, a többi tápanyagot ősszel. A szakemberek fontosnak tartották a gyümölcsfák meszezését is. Egyesek szerint a meszezést elég 2—5 évenként végezni, mások szerint minden ősszel 20—30 dkg meszet kell juttatni minden fának. A szakemberek gyakran hangoztatták a kálitrágyák hatásosságát. A kálitrágyával póttrágyázott fáknak a termése tetemesen növekedett, és minősége is jobb lett. A mennyiségi növekedés például Bártfán egy almafára számítva 30 kg volt. Szencen szilvafákkal kísérleteztek, és 25—90 kg-os terméstöbbletet értek el egy-egy fáról.

6

1 Az elemzett példák alapján arra a következtetésre jutunk, hogy a műtrágyázás terjedésének folyamata a mai Szlovákia területén a vizsgált időszakban két ágra oszlik. A folyamat egyik ága a nagybirtokokon mutatható ki, amelyek a vizsgált, 1880—1918-as évek első szakaszában — tehát 1880—1900 között — kísérletezni kezdtek a gazdaságaikban termesztett összes, jelentősebbnek vélt növényfajjal. Minden korabeli műtrágyát kipróbáltak. A következő szakaszban, az 1900—1918-as években a kísérletek eredményei alapján megkezdték a gazdaságaikban termesztett legfontosabb növények nagyarányú műtrágyázását. A folyamat másik ágának a közép- és nagyparaszti gazdaságokban kellett volna megnyilvánulnia, csakhogy valójában a századfordulóig stagnált, illetve egyedül a cukorrépa-termelő parasztgazdaságokban jutott érvényre. A középés nagyparaszti gazdaságokban a műtrágyázás csak a vizsgált évek második szakaszában kezdett tért hódítani. Ezeknek a gazdaságoknak egy része, látva a cukorrépa-termelésben elért eredményeket, legyőzte a műtrágyázás iránti bizalmatlanságát és ellenszenvét, s kezdte elismerni az agrokémia jelentőségét. Nem hallgathatjuk el, hogy ez a fejlődés térben nem terjedt túl a mai Délnyugat-Szlovákia területén. 79