Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Vadkerty Katalin: A műtrágyázás kezdete Szlovákia területén
használtak — jelentősen csökkent. A századfordulón például 1 q szuperfoszfátért már csak 10 forintot fizetett a gazdaság. 4 9 A fennmaradt adatok szerint jelentős összeget fordított műtrágyázásra Bars megyében a lévai Schoeller-uradalom is. Az 1894—1914-es években 200 381 koronát könyveltek el műtrágyavásárlás címén, ami évi 12 524 korona befektetést jelent. Ez az uradalom tehát kevesebb műtrágyát vásárolt, mint például a diószegi cukorgyári gazdaság, de nagy mennyiségű cukorgyári mésziszapot használt fel, amelyet szerződés alapján kapott az oroszkai cukorgyártól. 5 0 Érdekes kísérletsorozatot kezdtek el 1904 tavaszán a nagysurányi cukorgyár birtokain. Kipróbálták az összes, akkor ismert műtrágyák hatását a cukorrépatermesztésben. A vizsgált növény a birtok adott viszonyai közt a szuperfoszfátchileisalétrom-kálisó keverékével trágyázott talajban 90 %-kal nagyobb termést adott, mint a trágyázatlan talajban. A tiszta szuperfoszfát 40 %-kal, a szuperfoszfát és a chilei salétrom keveréke pedig 20 %-kal kisebb termést eredményezett, mint az említett hármas kombináció. 5 1 A Nyitra megyei Nagybodok és Komját község cukorrépa-termelő gazdái már a századfordulón felhagytak az aránylag drága chilei salétrom használatával, és áttértek a tiszta szuperfoszfátra. 5 2 A galántai Esterházy-uradalom igazgatója a 19. század utolsó évtizedétől kezdve már csak műtrágyát szórt ki a cukorrépaföldekre. Az eredmény váratlanul kedvező volt, mert az uradalom magyar holdankénti átlagtermése 50 q-ról 149,6 q-ra emelkedett. Rovara munkáiban nyíltan bevallotta, hogy az agrokémia segítsége nélkül már nem is merne cukorrépát termeszteni. 5 3 A zselizi Breunner-birtokon a rendszeres műtrágyázással a cukorrépa átlagtermését 90 %-kal sikerült növelni. 5 4 A cukorrépa-termelő nagybirtokosok jelentős tőkét fektettek be a cukorrépa műtrágyázásába. Amint láttuk, ezt a tőkét rendszeresen növelték, s így a következetes műtrágyázás lényegesen növelte a cukorrépa termését. 5 5 A burgonyát a 19. század nyolcvanas éveiben már a mai Szlovákia egész területén nagy mennyiségben termesztették, és vetésterülete állandóan növekedett. A mezőgazdasági szakemberek kitartóan propagálták ennek a sokhasznú és aránylag igénytelen terménynek a termesztését, mivel jól hasznosítja a silányabb minőségű talajokat, és elviseli a hűvösebb, szélsőségesebb éghajlatot is. Kutatásainak időszakában a burgonya nemcsak kiadós és aránylag olcsó táplálék volt, hanem a szesz- és keményítőgyárak keresett nyersanyaga is. A burgonya műtrágyázásával a mai Szlovákia területén a gyakorlatban akkor még senki sem foglalkozott, a szakemberek tehát csak külföldi példákra hivatkozhattak. A burgonya a talaj könnyen oldódó tápanyagait hasznosítja, ezért a szakemberek a talaj minősége szerint például középkötött talajon kat. holdanként 125—200 kg, kivételes esetekben 250 kg szuperfoszfát, illetve 65 kg kénsavas ammónia és 40—120 kg chilei salétrom használatát ajánlották. A magyarországi szakirodalom kiemelte a burgonya káliumszükségletét. Ugyanis a legjobb eredményeket a mai Dél-Szlovákia területén az elővetemény alá kiszórt 40 %-os kálisóval érték el, mivel ez a terület káliumban aránylag szegény. A szakemberek ugyanakkor a szuperfoszfátra is felhívták a burgonyatermelők figyelmét. 5 6 A gyakorlat azonban jelentősen eltért az elmélettől. A burgonya műtrágyázását a múlt század utolsó évtizedében még jeles mezőgazdászok is szükségtelennek tartották. Maga Rovara is ezt a nézetet hangoztatta ebben az időben, s bár más növények alá már rendszeresen szóratta a műtrágyát, a galántai uradalom77
