Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Vadkerty Katalin: A műtrágyázás kezdete Szlovákia területén

fektetett összeget. Ez a váratlan eredmény még a legtapasztaltabb szakembereket is meglepte.

3

8 Másik kísérletsorozatában Rovara az elővetemény és a műtrágya együttes hatását vizsgálta. Magyar holdanként 30 kg chilei salétromot szórt ki. Az első esetben kukorica után vetette el az árpát, és 1,72 q terméstöbbletet ért el. A másik táblába búza után került az árpa, és 2,42 q többlettel hálálta meg a gondoskodást. Az említett esetekben a műtrágyába fektetett tőke 411 és 525 %-kal kamatozott. A takarmányrépa után vetett és csak szuperfoszfáttal trágyázott árpa termesztése veszteséggel zárult. De a kukorica után földbe kerülő árpa esetében a szuperfoszfát már jó segédeszköznek bizonyult, ha a műtrágyázást még az őszi hónapokban elvégezték.

3

9 A századfordulót követő években Rovara áttért az egyes műtrágyafajták kombinálására. így például 1901-ben az úrföldi .tanyán figyelemre méltó terméseredményeket ért el Thomas-salak és szuperfoszfát együttes alkalmazásával. Az alsójattói földeken a chilei salétromot keverte kénsavas ammóniával, de az eredmény gyenge volt. Rovara figyelmét nem kerülte el az istállótrágya és a műtrágya kombinálásának lehetősége sem. Az eredmény váratlanul kedvező volt, ugyanis istállótrágya és 10 kg szuperfoszfát együttes alkalmazása után magyar holdanként 19,6 q árpát takarított be. Nem hallgathatjuk el, hogy a galántai uradalom egyes gazdaságai nem érték el a kísérleti parcellák átlagtermését, de a műtrágyázás általános bevezetésének szemmel látható eredményei voltak. Míg 1893-ban például az egész uradalom átlagtermése árpából nem haladta meg magyar holdanként az 5,52 q-t, addig 1902-ben már 9,30 q átlagtermést mutattak ki.

4

0 A nagyüzemi tapasztalatok alapján a kutatók a kisgazdák számára is kikísérletezték a legalkalmasabb műtrágyaadagolást. Az Obzor című gazdasági szaklap például 100 kg nitrogéntartalmú trágyát ajánl hektáronként.

4

1 Az árpa műtrágyázásában elért eredmények alapján a szakemberek a mai Dél-Szlovákia területén levő gazdaságoknak azt javasolták, hogy kat. holdanként 150—200 kg szuperfoszfátot szóljanak ki, s az őszi vetőszántás előtt fogasolják be a talajba. De nagyon eredményes volt — különösen a sörárpa esetében — a szuperfoszfát és a kálitrágya együttes alkalmazása. A kísérletek azt bizonyították, hogy a trágyázás módját az árpa előveteménye határozza meg. Ha az elővetemény takarmányrépa vagy búza, akkor ezeket kell műtrágyázni, elsősorban szuperfoszfáttal. Ha az elővetemény kukorica vagy őszi gabona, akkor az árpa kapja a kat. holdankénti 200 kg szuperfoszfátot. A sörárpatermelők kerülték a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazását, mivel a nitrogén növeli az árpa proteintartalmát, s ezzel rontja a malátázhatóságát. A sörgyárak ezért inkább vásárolták az alacsony proteintartalmú sörárpát. Az árpának elég volt az a nitrogén, melyet az istállótrágyával kapott, műtrágyával csupán a foszfort és a káliumot kellett pótolni. Ezzel a módszerrel ugyan csökkent valamelyest a termésátlag, de az árpa kiváló minőségű lett. A hűvösebb, nedvesebb éghajlatú vidékek legkedveltebb gabonaféléje a zab volt.

4

2 A termesztők a zabot a „legélelmesebb" növénynek tartották. A zab gyökérzetének nagy az oldóképessége, és a nehezen oldódó vegyületekből is felveszi a szükséges tápanyagokat. Ennek a megfigyelésnek az alapján azonban — írják a korabeli szakemberek — nem szabad arra következtetni, hogy a zab nem hasznosítja vagy nem követeli meg a műtrágyázást.

4

3 A zab műtrágyázását eléggé későn, a 20. század elején kezdték el. Ekkor például Abaúj-Torna megyében 1 kat. holdon műtrágya nélkül 6,60 q átlagter75