Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Vadkerty Katalin: A műtrágyázás kezdete Szlovákia területén
előveteményét, a zabosbükkönyt trágyázták meg kálisóval és szuperfoszfáttal, s ettől a rozstermés megnövekedett. A trágyázatlan talajba vetett rozs termése 11,1 q-t tett ki kat. holdanként, a trágyázás után vetett rozs 16,54 q termést adott, ami 5,44 q többletet jelent. 3 3 A Liptó megyei Nádasdon csak 6,40 q rozsot adott egy kat. hold. Foszforsavas műtrágyázás után viszont ll,7q-ra, kálitrágya hatására 17,70 q-ra növekedett ott a termés. Látjuk, hogy az említett esetekben — a helyi viszonyoknak megfelelően — a rozs jobban hasznosította a káliumot, mint a foszfort. 3 4 A galántai Esterházy-uradalomban 30—40 magyar holdas rozstáblákon folytak a kísérletek. A kísérlet első évében, 1893-ban a termés mennyisége magyar holdanként 5,39—7,16 q között ingadozott, s 1902-ig sikerült a termésátlagot közel 11 q-ra emelni. Megválaszolásra vár még az a kérdés, hogy milyen műtrágyákkal érték el ezt a figyelemre méltó eredményt. Első helyen kell említenünk a nagy népszerűségnek örvendő szuperfoszfátot. 1901-ben magyar holdanként 100 kg szuperfoszfáttal 8,63 q-ról 9,66 q-ra sikerült növelni a rozs termésátlagát, és hektoliterenként 2 kg-mal a rozs térfogatsúlyát. Egy másik kísérletben 100 kg szuperfoszfát kiszórása után 8,50 q volt a rozstermés 1 magyar holdon, míg trágyázatlanul a rozs csak 5,09 q-t adott. Ezt az eredményt 150 kg szuperfoszfáttal 9,00 q-ra, 200 kg szuperfoszfáttal pedig 9,81 q-ra növelték, ugyanakkor a szemtermés hektolitersúlya 76 kg-ról 78, illetve 88 kg-ra emelkedett. A gazdaság szakemberei ugyanis nagy gondot fordítottak a mennyiség növelése mellett a minőség javítására is. Például az alsójattói birtokon 100 kg szuperfoszfát kiszórása után a termésátlag csak 18 %-kal emelkedett, csakhogy a trágya nélkül termesztett rozsnak közel egyharmada, a szuperfoszfáttal termesztett rozsnak pedig alig 10%-a minősült másodosztályú terménynek. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a műtrágyába fektetett tőke már az első esztendőben nemcsak megtérült, hanem 50 %-os kamatot is hozott a termesztőnek. A szakirodalom a rozs műtrágyázásához a kainitot ajánlotta, valamint a Thomas-salak és a kainit kombinálását. Ezekkel a műtrágyákkal Rovara egy rossz minőségű legelő feltört talaján háromszorosára növelte a rozstermést. 35 A nagybodoki Stummer-birtokon rendszeres műtrágyázással az 1877— 1901-es esztendők során 12,5 %-kal növelték a rozs termésátlagát. 3 6 A múlt század második felében az árpa a legjobban jövedelmező gabonafélék közé tartozott, hiszen a jó minőségű sörárpát mint keresett ipari nyersanyagot minden mennyiségben el lehetett adni a kül- és belföldi sörgyáraknak. így aztán nem véletlen, hogy az árpa rangos helyet foglalt el a műtrágyázási kísérletekben, és az is érthető, hogy az árpa számára minden termesztő a legjobb minőségű földjét választotta. A szakirodalom ugyanis „élhetetlen" növénynek tartotta az árpát, amely csakis a könnyen felvehető tápanyagokat hasznosítja. A termesztők körében ezért önkéntelenül is felmerült a kérdés, érdemes-e az egyébként is jó minőségű talajba vetett árpa termelési költségeit a műtrágya árával emelni, hiszen a jó vetőmag és a tápanyagdús talaj már magában véve is biztosítja a maximális termést. 3 7 Ezt a problémát vizsgálta a tallósi birtok jó minőségű televényes homoktalaján Rovara Frigyes is. Az árpa alá előkészített talajra magyar holdanként 30 kg chilei salétromot szórt ki. Az egyik kísérleti parcelláról magyar holdanként 1,31 q-val, a másikon 0,77 q-val több szemtermést takarított be, mint a trágyázatlan tábláról. De jelentős volt a szalmatöbblet is (5,24 q, illetve 3,22 q). Csupán a szemterméstöbblet 175, illetve 115 %-kal kamatoztatta a műtrágyába 74
