Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Vadkerty Katalin: A műtrágyázás kezdete Szlovákia területén

rendszeres gyűjtése és hasznosítása. A nagyobb gazdaságokban fokozatosan felhagytak az ugarolással, és áttértek a takarmánynövények termesztésére, vagyis až úgynevezett fekete ugar helyébe a zöld ugar lépett, ami lényegében azt jelenti, hogy a háromnyomásos rendszert felváltotta a vetésváltó rendszer. Thaer követői két fő csoportra oszlottak: egyik csoportjuk az istállótrágya összetételét, másik a talaj összetételét kutatta, s ezzel megvetették egy új tudományág, a talajtan (pedológia) alapjait. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a vegyészek és növényfiziológusok együttműködése.

3 Justus Liebig (1803—1873) már híres vegyész volt, amikor 1837-ben azt a megbízatást kapta, hogy tanulmányban számoljon be a szerves kémia területén végzett munkásságáról. Az 1840 nyarán megjelent értekezésében a szerző elemezte a kémia és a fiziológia összefüggéseit. Kutatásainak eredményei új korszakot nyitottak meg az agrártudományok történetében, s megvetették egy új tudományág alapjait. Ez a tudományág azoknak a tápanyagoknak a visszapótlásával foglalkozik, amelyeket a növények a tenyészidő alatt elvonnak a talajból.

4 Liebig tanulmányának megjelenését sok heves vita és több esztendős megfeszített munka követte, ami jelentős mértékben elősegítette a mezőgazdasági tudományok fejlődését. Liebig meggyőző érvelésének, világos és érthető rendszerének köszönhető, hogy az agrokémia a mezőgazdasági termelés egyik legértékesebb tudományos segédeszköze lett. Liebig minimum-törvénye és a tápanyag-visszapótlásról szóló elmélete a céltudatos mezőgazdasági termelés alaptörvényévé vált. Egyébként Liebig volt a műtrágya-előállítás megteremtője. Első műtrágyájával ugyan kudarcot vallott, de ennek okát abban kell keresni, hogy ezt a műtrágyát olyan elméleti ismeretek alapján állította elő, melyeket a gyakorlatban kísérleti úton nem ellenőrzött. Liebig ugyanis kerülte a nitrogéntartalmú anyagok alkalmazását, de ezt a kezdeti, téves álláspontját 1862-ben felülvizsgálta, és elismerte, hogy a nitrogénnek döntő jelentősége van a tápanyag-visszapótlásban. Liebig eredményes munkásságának nyomán létesült Ausztriában az első vegykísérleti állomás és műtrágyagyár (J. B. Lavers alapította). A 19. század második felében már jó néhány műtrágyagyár működött Nyugat-Európában, az 1878-as párizsi világkiállításon például 66 ilyen üzem képviseltette magát.

5 A műtrágyázás jelentőségének bebizonyításával érvényét vesztette a régi mondás, mely szerint „az időjárás a legjobb gazda", és a gazdálkodás tudományos alapokra került. A magyarországi mezőgazdászok már a 19. század ötvenes évei folyamán egyre gyakrabban hangoztatták, hogy minél előbb át kell térni Magyarországon is a fejlettebb mezőgazdasági termelési formákra.

6 A korabeli szakirodalom nagy figyelmet szentelt a termőföld minőségi problémáinak, elsősorban a termőerő fenntartásának. A természetes trágyákkal való trágyázás szükségességének hangoztatása mellett a múlt század hatvanas éveiben megkezdték az időszaki műtrágyázás propagálását, de rendszeresen csak a nyolcvanas években kezdtek vele foglalkozni. A mezőgazdasági szakemberek akkor még elsősorban a nagybirtokok esetében tartották fontosnak a műtrágyázást. Bebizonyították, hogy a rendszeres műtrágyázás új jövedelemforrást jelent a nagybirtokosoknak.

7 De a műtrágyázás széles körű alkalmazása már nem tűrt halasztást. A nyolcvanas évek végén ugyanis egész Európában Magyarországon voltak legalacsonyabbak a termésátlagok. A korabeli szakirodalom ezt az állapotot 67