Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

B. Kovács István : Adalék a gömöri magyarság mesekincsének ismeretéhez

archaikusabb, a recens hagyományban már nem kimutatható fejlődési fokát képviselik. A kérdés egyik legutóbbi összefoglalásában

2

5 Vekerdi József a következő négy pontban foglalta össze a cigány mesének a „szokásos magyar népmeséktől" való eltérését. 1 A mesei igazságszolgáltatás követelményének háttérbe szorulása. 2 A mesemotívumoknak a hagyományos sorrendtől eltérő kombinálása. 3 A hétköznapi valóság jelentéktelen részleteinek és a modern technika fogalmainak beleszövése a tündérmesei csodavilágba. 4 Cigány nyelvű stereotip fordulatok tükörfordítása. Az eddig rendelkezésemre álló anyagban kétségtelenül vannak jelenségek, amelyek beleilleszkednek a fenti pontok egyikébe-másikába, de meg kell mondani, hogy a második pont kivételével a többi megfigyelést a legtöbb esetben kevésbé tudom a saját tapasztalataimmal megerősíteni. Sőt talán épp fordítva, a meseelemek önkényes csoportosítását leszámítva, a legtöbb megfigyelhető jelenség a „szokásos magyar népmesékhez" kapcsolja meséinket. A motívumok önkényes kombinációját illetően még csak annyit, hogy egy-egy mese másodszori felgyüjtése mutathatja meg, hogy mennyire szabadon csoportosítja mesemondónk az egyes motívumokat, illetőleg esetleg mennyire nem. Az is felvethető, hogy csupán egy archaikusabb mesélési módról van szó. Erre nézve tehát csak a későbbi gyűjtések adhatnak választ. A fentebb említett, a palócság mesekincsét érintő túlzottan is szövevényesnek látszó kérdéskomplexumba nem kívánok e helyt belebonyolódni. A palócság mesehagyományairól elsősorban az adatközlések hiánya miatt nem sokat tudunk. Már a korábban említett Pap Gyula, Istvánffy Gyula, majd Pintér Sándor megkísérelte meghatározni jellegzetességeit, kevés sikerrel. A legújabb vélemény, miszerint „mintha e terület legjellemzőbb vonása néhány irodalmi eredetű mese népies átdolgozásainak érzelmes jellegű továbbformálása, másodszori egyszerűsítése volna",

2

6 véleményem szerint nem egészen helytálló, és nyilvánvalóan az addig ismert anyag egyoldalúságát tükrözi. Kár, hogy a már több mint egy évtizede folyó „palóc kutatás", amely a palóc kérdés több mint másfél évszázada kísértő problémájának megoldását tűzte ki céljául, sajnálatos módon a népmesét kifelejtette a megoldást elősegíthető kutatandó részterületek közül.

2

7 Talán nem egészen véletlenül, de összefügg ez a mellőzés a gyűjtés és feldolgozás hiányosságaival. „Palóc mese" szinte bizonyosan nincs, mint ahogy nem tudunk sajátos székely, kun, jász stb. meséről sem, de magának a palócságnak lehet egy sajátos vonásaiban körülhatárolható mesekincse, amely a közmagyar mesekincs helyi elemekkel, jellegzetességekkel teletűzdelt tartományaként jelentkezhet. Ennek vizsgálata végső soron visszahathat a palóc etnikai csoport eredetének, területi körülhatárolásának stb. máig megoldatlan kérdéseire is. Mivel mesénk (meséink) mindenképpen a feltételezett palóc területről származik, és bizonyíthatóan helyi hagyományt képvisel, nem lebecsülendő adalékokat nyújthat e kérdés boncolásánál. Az eddigi anyag talán sejtetni engedi, hogy ennek majdani vizsgálata nem lesz teljesen meglepetésmentes. Ennyit egyelőre erről a kérdésről. Végezetül egy mondatban a lejegyzés szempontjairól. Azt tartottuk szem előtt, hogy lehetőség szerint megmaradjanak a nyelvjárási sajátosságok, ugyanakkor, számolva a szélesebb nagyközönség igényeivel, az olvasás ne ütközzön nagyobb akadályokba. A mesemondó nyelvhasználata nem következetes, ez tükröződik a szövegben is. 146