Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Popély Gyula: Bartók Béla hatása a két háború közötti kisebbségi kulturális életünkre ( Részletek egy készülő tanulmányból)
fényesen sikerült. Ezzel kapcsolatban még érdemes megemlítenünk, hogy Kodály Háry Jánosát Budapest után Németh karnagy vitte másodízben közönség elé. A mű ekkor még meg sem jelent nyomtatásban, s Németh karnagynak az Universal Edition bocsátotta rendelkezésére — Kodály beleegyezésével — a kéziratos partitúrát. 4 4 A kritika most is elismeréssel adózott az énekkarnak és karnagyának, aki az új magyar zenét Pozsonyban „rendszeres munkájával nemcsak propagálta, de meghonosította". 4 5 A Toldy Kör énekkarának fellépésein a pozsonyi magyarok mellett mindig szép számban megjelentek — amint ezt már fentebb említettük — Pozsony németjei és szlovákjai is. Az 1930. március 23-i Háry János-előadáson oly nagy volt a Vigadóban megjelent nem magyar pozsonyiak aránya, hogy arra a pozsonyi sajtó is felfigyelt. Mindez az énekkar színvonalát, igényes és helyes műsorpolitikáját és szakszerű vezetését dicséri. Németh karnagy és énekkara tehát a pozsonyi magyarokon kívül részben a város német és szlovák zenekedvelőinek szeretetét vagy elismerését is kivívta. A hivatalok gáncsoskodó, halogató ügyintézésére nívós kulturális rendezvényekkel válaszolt. Bebizonyította, hogy a hivatalok által nacionalistának bélyegzett együttes a legőszintébb internacionalizmus úttörője. A rendezvényeiken megjelenő és azokon lelkesen tapsoló németeken és szlovákokon kívül van-e reálisabb értékmérője Németh István László és együttese internacionalista kultúrmissziójának? 1930. április 13-án a kar Budapesten vendégszerepelt. A pozsonyi énekesek fellépését itt is osztatlan siker koronázta. A közönség főleg a kar által előadott Tót népdalok ciklust jutalmazta hatalmas tapssal; ezek előadását meg kellett ismételni. A Toldy Kör énekkarának budapesti hangversenyén a kar sikerét saját ügyének tekintő Bartók Béla ismét közreműködött, és ezzel nagyban hozzájárult az est sikeréhez. Saját szerzeményéből a Kilenc kis zongoradarabot, majd Kodály Marosszéki táncok című művét játszotta zongorán. 4 6 A hangverseny másnapján a budapesti sajtó nem fukarkodott a dicséretekkel. A Pesti Napló, Pesti Hirlap, Magyarság, 8 órai Újság stb. mind elismeréssel írtak a pozsonyi Toldy Kör férfikaráról. Tóth Aladár, a Pesti Napló zenekritikusa, a kiváló zeneesztéta, „Bartók és Kodály művészetének meggyőződéses, fölényes tudású, ragyogó tollú harcosa" 4 7 is teljes elismeréssel adózott Németh István László és a Toldy Kör énekkarának, művészi teljesítményének. A pozsonyiak pesti fellépésének kapcsán találóan mutatott rá a Bartók és Kodály által teremtett új magyar zenekultúra tősgyökeresen magyar, de egyben univerzálisan emberi értékeire: „Mihelyt ezek a pozsonyi dalosok — írja Tóth Aladár — rázendítettek Kodály megrendítő Kölcsey bordalára, a túlcsorduló szívből fákadó ének lelkes hangsúlyában egyszeribe megérezhettük, mit jelent Kodály és Bartók zenéje ..." E zene mély magyarságával — Tóth Aladár szerint — csupán annak általános emberi univerzalitása vetekedhet. „Még felemelőbb varázsa ennek a zenének, hogy míg egyrészt hangjaival a föld minden pontján otthont teremthet magának a magyar, addig másrészt vele sehol sem érzi magát idegennek, az emberiség nagy közösségéből kitaszítottnak. Magyarnak érzi magát, de magyarsága nem elszigeteltség. Megőrizheti magát benne, de nem elzárkózva, fukaran, hanem adakozóan, gazdagon. Mert Bartók és Kodály zenéjének minden hangja a magyarságon keresztül az egész emberiségnek szól. Nekünk: életünk, de minden népnek egyaránt becses 124
