Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Popély Gyula: Bartók Béla hatása a két háború közötti kisebbségi kulturális életünkre ( Részletek egy készülő tanulmányból)
az egészet elvetette. A Bartók Béla Dalegyesület működése és alapszabályai már azért sem hagyhatók jóvá — közli 1928. június 30-i leiratában a Szlovákiai Országos Hivatal a Rendőrigazgatósággal —, mert a dalegyesület vezetősége semmivel sem indokolta meg, miért óhajtja felvenni egyesületük éppen Bartók Béla nevét. A leirat azt is kifogásolja, hogy a dalegyesület vezetősége egyesületük működését és alapszabályzata jóváhagyását kérő kérvényéhez nem csatolta névadójának, Bartók Bélának írásos beleegyezését, hogy egyesületük az ő nevét viselheti. 3 4 Ez az ötlet — amint már fentebb láttuk — a Rendőrigazgatóság „jó tanácsai" közül származik, és a gáncsoskodáson kívül semmilyen más jelentősége nem volt. Bartók Béla beleegyezésének megszerzése után Abonyi Árpád alelnök 1928. október 10-én újból benyújtotta a rendőrségnek a dalegylet korrigált alapszabály-tervezetét, egyben mellékelte Bartók Béla közjegyző előtt aláírt engedélyét is. A dalegylet nevének megválasztását Abonyi alelnök a következőkkel indokolta: „Azért választottuk e világhírű zeneszerző nevét, mert Bartók a legismertebb és legsikeresebb Pozsonyban született 3 5 zeneszerző. Ő a szerzője annak a modern zenének, amelyet a mi együttesünk terjeszteni szándékszik. Büszkék vagyunk, hogy ez a férfi a mi városunkból származik, és hogy egyesületünk viselheti azt a nevet, melynek az egész világ hódolattal adózik." 3 6 A Rendőrigazgatóság ezek után 1928. október 15-én továbbította az Országos Hivatalhoz a dalegyesület immár negyedszer benyújtott alapszabályait. 3 7 Vajon számolt-e a dalegyesület vezetősége azzal az eshetőséggel, hogy a hivatalok még ezek után is bojkottálni fogják alapszabály-tervezetük és működési engedélyük jóváhagyását? Az összes hatósági követelménynek eleget téve joggal számíthattak volna rá, hogy folyamatban levő ügyük intézése ezek után már gördülékenyebb lesz, s rövidesen a jóváhagyott alapszabályaik nyújtotta védelem és saját nevük alatt jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt. Az eddigi keserű tapasztalatok, a kétéves kimerítő hatósági huzavona azonban a legoptimistábbakat is meggyőzte, hogy gyors sikert remélni, s abban bízni, hogy a hatóságok végre teljesítik kívánságaikat, csak naiv ábránd lehet. Németh István László és társai tehát 1928 őszén Bartók Béla tanácsára úgy döntöttek, hogy rendezik viszonyukat a Toldy Körrel, és ismét belépnek annak énekkarába. 1928. október 9-én a Híradó szerkesztősége a lap „Egyesületi élet" rovatában örömmel hozta nyilvánosságra a kellemes meglepetésként ható hírt: „A Toldy Kör férfikara megkezdi próbáit. A Toldy Kör férfikarának vezetésére sikerült ismét megnyerni Németh L. István zenetanárt, a kiváló zeneművészt és zenepedagógust, akinek énekkara szintén együtt fog működni a Toldy Kör énekkarával." 3 8 Az egyesülés, az eddig külön életet élő, azaz külön-külön vegetáló két szárnynak az összeforrasztása, és az a tény, hogy a vezetés ismét Németh István László kezébe került, rövidesen meghozta gyümölcsét. Az 1929-es év ismét a kar „régi" nagy, sikeres szerepléseit idézte. Az újjászervezett énekkar formálisan még a régi keretek közt, a Toldy Kör keretei és jóváhagyott alapszabályai nyújtotta biztonságban, de új lendülettel vágott neki a munkának. Az énekkar és egyben a Toldy Kör életében az 1929-ik év legkiemelkedőbb eseménye a kar bécsi vendégszereplése volt. A bécsi út és fellépés megvalósítását azonban sok akadály nehezítette. Először meg kellett küzdeni az örök borúlátókkal, azokkal, akik nem bíztak a kar bécsi sikerében, és túlméretezettnek tartották ezt a vállalkozást. Ezenkívül 122
