Új mindenes gyűjtemény 1. 1980
Popély Gyula: Bartók Béla hatása a két háború közötti kisebbségi kulturális életünkre ( Részletek egy készülő tanulmányból)
re tört, s nevetségesen kicsinyes és alattomos rágalomhadjárat indult ellene. 1920-ban a müncheni Drei Masken kiadóvállalat gondozásában megjelent német nyelven Bartók két korábbi népzenetudományi írása, A hunyadi román nép zenedialektusa és a A Biskra-vidéki arabok népzenéje. A két tanulmány a Sammelbände für vergleichende Musikwissenschaft 4-ik köteteként látott napvilágot. E tanulmányok korábban már magyarul is megjelentek Magyarországon, de úgy látszik, hogy „egyes honi soviniszta körök csak most vették tudomásul Bartóknak néhány, a román népzenével kapcsolatos megállapítását". 1 8 A légkör alkalmasnak látszott, s 1920 májusában Bartók ellen hazaárulási hajszát indítottak. A botrányos sajtóvitát és rágalomhadjáratot Sereghy Elemér kezdte a Nemzeti Újság 1920. május 3-i számában. A vitába Hubay Jenő, a Zeneakadémia igazgatója is belekapcsolódott. Hubay nem vette ugyan át Sereghy útszéli vitatónusát, de alapjában véve elmarasztalta Bartókot, és szemére vetette több „elővigyázatlanságát". A „hazafíatlan" és „kútmérgező" jelzőkkel illetett Bartók a Szózat 1920. május 26-i számában reagált a személyét ért támadásokra. Kemény hangon visszautasítja a vádakat, és a következő szavakkal végzi apológiáját: „Ki a hazafíatlan? Az-e, aki a magyar népzene megismerése körül több mint egy évtized óta fáradságot nem ismer, vagy inkább az, aki ezt a munkát közönnyel, sőt ellenségeskedéssel és hamis vádaskodással fogadja? Kérdem végül: aki tudatlanságból, rosszakaratból, vagy félrevezetési szándékkal egy, a magyarság ügyét szolgáló cikkből a hazafiatlanság vádját meri kovácsolni, nem inkább az-e a »kútmérgező«? Tisztelettel Bartók Béla." 1 9 A Bartókot ért vádak özöne szinte kísértetiesen hasonlít az egykor Ady ellen felhasznált rágalmakhoz, és Bartók védekezésének az alaptónusa is mintha Ady „Én nem vagyok magyar?" keserű felhördülésében gyökerezne. Megemlíthetjük még, hogy A hunyadi román nép zenedialektusa című tanulmányáért Bartókot 1936-ban újabb támadás érte, csakhogy most a román sovinizmus oldaláról. Coriolan Petranu egyetemi tanár a Gánd Románesc című lapban többek között azzal vádolta Bartókot, hogy az említett tanulmányában „elfogultságról tett tanúságot". A Mezőség, valamint Nagy- és Kisküküllő vidékének román népzenéjében ugyanis székely befolyást állapított meg, s ezt azért tette — Coriolan Petranu szerint —, hogy „támogassa a Horthy-Magyarország revizionista törekvéseit". 2 0 A reakciós nacionalizmus és sovinizmus tehát — magyar és idegen egyaránt — Bartók kompromittálására és megsemmisítésére törekedett. Pedig a két háború közötti ellenforradalmi légkörben — Horváth Zoltán frappáns megállapításával élve — Bartók Béla volt hivatva arra, hogy „egymaga képviselje Pekingtől New Yorkig az egész kulturált emberiség előtt a magyar nép valódi »nemzeti géniuszának« legszebb, legjobb vonásait: a szabadság és humanizmus szellemét". 2 1 Horváth Zoltán megállapítása — még a benne rejlő enyhe túlzás ellenére is — mélyen igaznak mondható. A fiatal, alig 22 éves Bartók már 1903-ban így fogalmazta meg hazaszeretetének krédóját édesanyjának írt levelében: „Kell, hogy minden ember, midőn férfivá fejlődött, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cselekedetének mineműségét. Én részemről egész életemben, minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát." Bartók 1931. január 10-én a román Octavian Beuhoz írt levelében többek 118
