Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Popély Gyula: Bartók Béla hatása a két háború közötti kisebbségi kulturális életünkre ( Részletek egy készülő tanulmányból)

Béla folklorisztikus gyűjtéséből négy népdalt (Nem messze van ide Margitta, Ha felmegyek a budai nagy hegyre, Tiszán innen, Tiszán túl, Házasodik a tücsök), amelyeket Bartók engedélyével Németh István László írt át férfikarra. Mind a négy feldolgozás akkor került első ízben bemutatásra, a Kör férfikara tehát itt is úttörő feladatra vállalkozott. Bartók Béla e négy népdal első előadási jogát nagyvonalúan a Toldy Kör férfikarának engedte át.

1

3 A matiné további műsorszámaként Bartók Béla szerepelt, aki először Kodály, majd saját szerzeményeiből játszott zongorán. Kodály műveiből először a Sírfeliratot játszotta, majd az Opusz 3-ból a Lento, andante (e-moll), Allegro giocoso (cisz-moll) és az Allegro comodo, burlesco (C-dúr) következtek. Saját szerzeményeiből a Kolindák első sorozatát, a Néniák 1. számú siratóénekét és Három burleszknél (Perpatvar, Kicsit ázottan. Allegretto mol to capriccioso) játszotta. Majd ismét férfikarra átírt magyar népdalok következtek (Bartók zongorára írt eredetijéből férfikarra Németh István László írta át), végül a nagyszabású matiné Kodály Mulató gay'djának előadásával zárult.

1

4 A matiné, amely joggal nevezhető kimagasló zenetörténeti eseménynek a szlovákiai magyarság kulturális életében, szakadatlan ünnepléssorozat volt, amely során a Németh István László vezette énekkar a lehető legfelemelőbb művészi küldetést teljesítette: a modern magyar zene két igazi világnagyságának népszerűsítője lett akkor, amikor még a hivatalos magyar kultúrpolitika süketnek bizonyult e két nagyság zenéjének kellő művészi értékelésére. A hangverseny pozsonyi sajtóvisszhangja — nemzetiségre való tekintet nélkül — minden várt elismerést fölülmúlt. A kritikák dicsérőleg szóltak a Toldy Kör férfikarának példamutató törekvéséről, Németh István László karnagy helyes koncepciójáról stb. A Pressburger Zeitung szerint „Németh karnagy egy év alatt olyan férfikart varázsolt elő, amely nemcsak átlagigényekel szolgál, hanem művészi ambíciói vannak".

1

5 A Grenzbote szerint „ez a hangverseny az átlagos koncertek kereteit messze meghaladó zenei és kulturális esemény volt", amelynek jelentősége annál is inkább figyelemre méltó, mivel azon a „pozsonyi zenei élet nemzeti különbség nélkül képviseltette magát".

16 A Hiradó zenekritikusa szerint a Bartók—Kodály matinéval „a Toldy Kör vezetősége példát mutatott arra, hogyan kell felkarolni az igazi magyar kultúrát". Mezei Gábor a lap hasábjain annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a matiné mindössze ízelítő volt: „néhány tégla az épülő, hatalmas, új magyar zeneművészet palotájából".

1

7 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Bartók és Kodály által képviselt új magyar zeneművészethez való viszonyulás abban az időben bizonyos elvi állásfoglalást is jelentett. Közismert, hogy Bartók művészetét, sőt a személyét ért vádak a budapesti sajtóban elég gyakoriak voltak, sokszor komoly tekintélynek örvendő politikai és kulturális személyiségek nyilatkoztak elítélően és lekicsinylően Bartókról és az általa képviselt zenei irányzatról. Egyes zenekritikusok Bartókot már az első világháború előtti években is nagy előszeretettel illették a „zenei Scotus Viator" és más hasonló jelzőkkel. Az igazi Bartók-ellenes rágalomhadjárat azonban csak a húszas években vette kezdetét. Természetesen nagyban közrejátszott itt az a tény is, hogy Bartók a Tanácsköztársaság idején — Dohnányi Ernővel és Kodály Zoltánnal együtt — részt vett a Reinitz Béla vezette Zenei Direktórium munkájában, és így társadalmilag és politikailag is „kompromittálta" magát. Bartók politikai nézetei és művészi programja vörös posztó volt a kurzus embereinek szemében. A lappangó Bartók-ellenesség 1920-ban nyíltan felszín117