Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Popély Gyula: Bartók Béla hatása a két háború közötti kisebbségi kulturális életünkre ( Részletek egy készülő tanulmányból)

A két háború közti kisebbségi zenekultúránk egyik jelentős megmozdulása a Bartók Béla Dalegyesülethez fűződik. Annak ellenére, hogy a két háború közötti kisebbségi életünkben nem voltak meg önálló zeneművészetünk kialakításának feltételei, ez az egyesület szinte felbecsülhetetlen értékű küldetést teljesített. A Bartók Béla Dalegyesület szlovákiai magyar dalkultúránk reprezentáns képviselője volt, s egyben olyan egyesületünk, amely nemzetközi mértékben is megérdemelt sikerekkel dicsekedhetett. Gondozója és népszerűsítője volt a Bartók és Kodály által képviselt igazi magyar népzenének, s így úttörője az új magyar zenei ízlésnek is. A Dalegyesület társadalmi és művészeti síkon egyaránt küldetést teljesített, ezért joggal tekinthető 1945 előtti kisebbségi életünk egyik legpéldaadóbb hagyományának. A kisebbségi élet korlátozott lehetőségei között a Bartók Béla Dalegyesület létrejötte és színvonalas működése szinte egyedülálló. Olykor belső válságok, tanácstalan útkeresések bénították az egyesület organizmusát, ám az igazi művészetre, a szépre való törekvés mindvégig erősebbnek bizonyult, mint az örök pesszimisták kicsinyhitűsége, erősebbnek, mint a hivatalok kellemetlenkedő gáncsoskodása. A Bartók Béla Dalegyesület kisebbségi kulturális életünkben mindvégig jelentős és pozitív szerepet játszott. A Tiso-féle Szlovák Állam idején politikai és társadalmi feladat is hárult rá: a Bartók Béla Dalegyesület a „szlovenszkói magyar szellem", a „vox humana" reprezentáns hordozójává lett. Része van abban, hogy „a szlovákiai magyar kisebbség — Fábry Zoltán szavaival élve — a vox humana jegyében ágyazódott bele a történelembe".

1 A Bartók Béla Dalegyesület a Toldy Körben gyökerezik. A Toldy Kör alapításának gondolatát az 1871-ben tartott pozsonyi Toldy Ferenc ünnepségeken Szeberényi Lajos evangélikus lelkész vetette fel. A Kör 1874-ben dr. Vutkovich Sándor szervező munkájának eredményeképpen létre is jött. Alapító tagjai Vutkovich Sándor, Szeberényi Lajos, Beck Antal, Orosz László, Botka Tivadar, Óváry József, Vizy Sándor, Simonyi Iván, Simonyi Gyula, Tomka Kálmán stb. voltak. A Kör hivatása az akkoriban még zömmel német ajkú Pozsonyban a magyar kultúra és a magyar társas élet ápolása volt. A Toldy Kör az 1918—19-es államfordulat után a megváltozott körülmények között is folytatta munkáját. Intenzív tevékenységet fejtett ki a kisebbségi sorba került magyarság kultúrájának ápolása terén. Irodalmi esteket, ismeretterjesztő előadásokat, színielőadásokat stb. rendezett a pozsonyi magyarság számára, sőt többször sikerrel szerepelt vidéken is. Rendezvényei mindig a közönség érdeklődésének középpontjában állottak. A Toldy Kör kezdetben tipikus úri, középosztály-centrikus beállítottságú kulturális intézmény volt, és szigorú őrzője a társadalmi kasztrendszernek. Az 1918—19-es államfordulat után a Körön belül azonban bizonyos méretű társadalmi fellazulás és kulturális iránymódosulás volt észlelhető. A még mindig hagyományos polgári ízlést reprezentáló Kör sokszor szinte meglepően modern irányzatoknak is, ha nem is lelkes támogatója, de mindenesetre jóindulatú szállásadója lett.

2 Létezése, társadalmi és kulturális tevékenysége a klerofasiszta Szlovák Állam alatt (1939—1945) vált hézagpótlóvá, polgári humanista beállítottsága pedig merész küldetésvállalássá a német mintára „gleichschaltolt" hazai kulturális és társadalmi tudatban. 11.4