Új mindenes gyűjtemény 1. 1980

Popély Gyula: Bartók Béla hatása a két háború közötti kisebbségi kulturális életünkre ( Részletek egy készülő tanulmányból)

A húszas évek elején, a háborús idők viszontagságai és az államfordulatot követő nehéz évek után a Toldy Kör, a pozsonyi magyarok legrégibb kulturális egyesülete új virágzásnak indult. 1924-ben, az egyesület alakulásának ötvenedik évében már több jel is arra enged következtetni, hogy a Toldy Kör a kisebbségi sorsban is egyik jelentős fóruma lesz a város magyar társadalmának és egyúttal a szlovákiai magyar közművelődésnek is. Az 1924-es év több értékes kulturális megmozdulása és kezdeményezése mellett fokozott figyelmet érdemel a Kör életében a „zene- és énekszakosztály" megalakítása, s ezen belül a férfikar létrehozása. Az énekkar karnagya a jeles fiatal pozsonyi magyar zeneművész, Németh István László lett. Németh István László nem sokkal azelőtt, 1921-ben fejezte be zenei tanulmányait Budapesten, a Zeneakadémián, ahol Bartók Béla legodaadóbb tanítványai közé tartozott. A Toldy Kör énekkara karnagyának Bartók-rajongása rányomta bélyegét az énekkar egész tevékenységére, határozott célt adott működésének.

3 Az énekkar első bemutatkozására 1925. március 1-én került sor. Ezen a napon ünnepelte a Toldy Kör tagsága és Pozsony magyarsága Jókai Mór születésének 100-ik évfordulóját. A Vigadó nagytermében megtartott Jókai-emlékünnep egyik legsikerültebb műsorszáma a férfikar fellépése volt. A kar Kapi Üdvözlő dalá

t és Krejczy Vidd eh fecskéjét énekelte, s „mindjárt a bemutatkozáskor pompás művészi készségükkel meghódították a hallgatóságot".

4 A férfikar és karnagya, Németh István László sikeres bemutatkozásával egyszerre a közönség érdeklődésének középpontjába került. A két előadott dallal megnyerték a pozsonyiak elismerését; a sajtóvisszhang is csupa rokonszenvet tükrözött.

5 A pozsonyi magyar sajtó kezdettől fogva támogatója és népszerűsítője volt Németh István László és az általa vezetett férfikar törekvéseinek. Főleg a Híradó írt mindig megkülönböztetett rokonszenvvel az énekkarról és karnagyáról. A lap zenekritikusa egyelőre előlegezett bizalommal ugyan, de már 1925 őszén bizakodását fejezte ki az iránt, hogy az énekkar karnagyának, Németh István Lászlónak „nagyszerű kvalitásai és művészneve biztosítéka annak, hogy vezetése alatt az énekkar Pozsony dalárdái, sőt a többi szlovenszkói énekkarok között is hamarosan az elsők közé emelkedik". „Ilyen művészi szempontból is helytálló énekkarnak a jelentősége pedig a mai kisebbségi életünkben valóban nem méltányolható eléggé a magyar dal összetartó erejének ápolása és fejlesztése végett" — vélekedik a Híradó,

6 A lap mindig elismerő szavakkal emlékezett meg a Toldy Kör vezetőségének arról a döntéséről, amellyel 1924-ben létrehozta a Kör énekkarát, mivel ennek létrehozása arról tanúskodik, hogy „a Kör belátta a magyar dalnak és zenének hatalmas összetartó erejét és varázsát".

7 Az énekkar 1925. október 18-án tartotta első önálló hangversenyét a pozsonyi Vigadó nagytermében. A termet zsúfolásig megtöltő zenekedvelő közönség „kitörő melegséggel fogadta az énekkar minden egyes produkcióját, és a hangverseny végén lelkes ünneplésben részesítette a kar kitűnő karnagyát, Németh István László tanárt".

8 Németh karnagy az első sikereken felbuzdulva, elérkezettnek látta az időt, hogy a közben hatvanfőnyire felszaporodott és kitűnő énekesekből álló gárdájával megvalósítsa eredeti célkitűzéseit: megismertesse és megszerettesse a pozsonyi közönséggel nagy mesterének és példaképének, Bartók Bélának műveit. 115