Tanügyi tanácsadó. Általános tanügyi, pedagógiai, jogi és közigazgatási kézikönyv (Bratislava. s.n., 1929)

Előszó

ELŐSZÓ. Köztársaságunk fennállásának 10 esztendeje alatt a tanügy terén olyan gyökeres reformokat valósított meg, amelyekre a külföld is felfigyelt. A kötelező nyolcesztendős oktatás bevezetése, új iskolák létesítése, a tanítók jogi, szolgálati, fizetési viszonyainak új rendezése, a tanítói nyugdíjügy és a betegsegélyezés szabályozása és az egyéb új törvények s rendeletek egész komplexuma a tanítóságot, az iskolaszékeket, a tanügyi hatóságokat és a tanügy iránt érdeklődőket ismeretlen, új helyzet elé állította. Mindezideig azonban hiányzott egy oly munka, mely ezeket a reformokat elrendelő törvényeket, rendeleteket, az azokhoz fűzött magyarázatokat és utasításokat egybefoglalva, mindezekről képet nyújtott volna. Évről-évre mindinkább meggyőződhettünk arról is, hogy a tanítóság és iskolaszékek sérelmeinek, a hatóságokkal való nézeteltéréseiknek okát legtöbbször abban kell keresnünk, hogy a tanítók és iskolaszékek — számos esetben pedig a tanügyi hatóságok — a jogaik és kötelességeik felől tájékozatlanok. Növeli ezt a zavaró körülményt, hogy évente néhány száz úi tanító lép hivatalos pályájára, akik tapasztalat híján nagyon is rászorulnak jóakaratú tanácsra, segítő kézre. Ez a tudat buzdított bennünket arra, hogy összegyűjtve az elengedhetetlen tudnivalókat, könyv alakban gyakorlati tanácsadót nyujtsunk a tanítóságnak, iskolaigazgatóknak, iskolaszékeknek, jegyzőknek, járási hivataloknak, tanügyi dolgokban gyakran eljáró ügyvédeknek és a tanügyi kérdésekkel foglalkozó magánosoknak. De nemcsak a közszükség és közóhaj sugalmazta ezen könyvünk közrebocsátását, hanem még inkább a kartársak iránt érzett szeretet és meleg érdeklődés. Azt akarjuk, hogy a tanítók ne a nemzet napszámosai, hanem annak vezérei legyenek — abban a nemes értelmezésben, ahogy azt a „nemzetek tanítója", a nagy Komenský elgondolta. A tanítónak folyton kell művelnie önmagát és más kérdések iránt is kell érdeklődnie, mint amelyek kizárólag csak magára a tanítandó anyagra, a tanításra vonatkoznak. Mert „nincs rettentőbb, mint az a tanító, aki nem tud többet,