Tanügyi tanácsadó. Általános tanügyi, pedagógiai, jogi és közigazgatási kézikönyv (Bratislava. s.n., 1929)

Előszó

6 mint amennyit a növendékeinek tudniok kell" — mondja Goethe a „Vándorévek" c. művében. Erős a meggyőződésünk, hogy az a tanító, ki a könyvünkben lefektetett gyakorlati ismereteket, törvényeket, rendeleteket, magyarázatokat, tanácsokat magáévá teszi, sokkal több megnyugvással, megelégedéssel, több önbizalommal működhetik göröngyös pályáján. A tanítóságot nagy feladatok terhelik s még nagyobbak várják. Régi igazság az, hogy „akié az iskola, azé az ország!" Az ország, a nemzet sorsa tehát a tanítóság kezébe van letéve. S ha az 1870/71-es háború után szállóigévé vált, hogy „a német iskolamesterek nyerték meg a háborút", a világháború után mi azt szeretnők, ha jelmondattá válnék, hogy „a mi iskoláink, tanítóink, tanáraink nyerik meg számunkra a békét". De ez csak úgy lehetséges, ha a tanító sohasem áll meg az önművelés útján, ha az élet minden vonatkozásában s különösen az őt és iskoláját érintő kérdésekben mint egész ember állja meg a helyét, kire a nép, az egész lakosság tisztelettel s bizalommal tekint. Könyvünk is ennek lehetőségeit kívánja szolgálni. Jól tudjuk, hogy könyvünk nem tökéletes mű, mint ahogy nem is lehet az az olyan munka, mely az úttörő vállalkozás nehéz szerepét tölti be. A beláthatatlan terjedelmes anyag egész labyrinthusában csak tapogatózva juthattunk előre s válogathattuk ki mindazt, amit szerény nézetünk szerint a könyvbe felveendőnek szükségesnek tartottunk. Az anyag a pedagógiai szaklapokban közölt cikkek, a hivatalos tanügyi közlönyök és a tanfelügyelőségek körlevelei alapján lett összeállítva és feldolgozva. S végül ifjabb Pliniusszal együtt úgy vélve, hogy „nincs olyannyira rossz könyv, hogy valami jót ne tartalmazna", azzal a kéréssel bocsátjuk útjára könyvünket, hogy fogadják azt kedves kartársaink és minden olvasónk azzal a szeretettel, amellyel mi azt írtuk és szerkesztettük. Bratislava (Edlova ul. 1.), 1929. június havában. A SZERZŐK.