Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Tassonyi Ernő: A darabont főispán beiktatása

akadt a szeme a diadalkapun. Magához rendelte Kálmán bácsit, Kuthi Pistát és Lóránt századost. Megparancsolta nekik, hogy a diadalívet távolíttassák el. Az urak savanyú arccal távoztak el. Néhány csendőr meg is kísérelte a lógó bábú leszakítását, azonban a rejtett fedezékekből olyan hidrotionos tojászáport kapott, hogy a szemére megvakított társára emlékezve, abbahagyta a veszedelmes kísérletet. Szabó Misi dúlt-fúlt mérgében, amikor a két rendőr- és csendőrtiszt jelentette neki, hogy a diadalív nem csinál semmi rendzavarást, levételével kár volna a megnyugodott tömeget felingerelni és még egy derék csendőrnek a szemevilágát kockáztatni. Várt még egy ideig, de amikor belátta, hogy az ifjúság által rendezett installáció után semmi reménye sem lehet arra, hogy a törv. hat. bizottsági tagok közül valaki rászánja magát az ő beiktatására, fölpakolt és a diadalív alatt, félrevert harangok zúgása és a Klopacska tompa, temetési kopogása mellett bundájába mélyedve elhagyta az ősi bányavárost. Mihelyt a „reszkető banda", ahogyan a Selmeczbányai Híradó mérgestollú krónikása nevezte Szabó Misit, elhagyta a várost, a farsangi menet tüntető menetté alakult át, a K o s s u t h-n ó t a hangjai mellett Herrmann Miksa lakása elé vonult, aki lelkesítő beszéddel dicsérte meg az ifjúság higgadtságát. Innen a menet a honV é d-s z o b o r h o z vonult, ahol már a polgárnaggyal az élén a törvényhatósági bizottsági tagok várták az ifjúságot. Az ifjúság bizalmából nekem, a megvesztegetett törv. hat. bizottsági tagnak, jutott az a szerep, hogy a város vezetőségét üdvözöljem. Az üdvözlésre Szitnyai József válaszolt olyan hévvel, mintha 20 éves lett volna. A pillanat ihlető hatása alatt, a rögtönzés lázában, nem tudom, hogy mit beszéltem, de Vörös Ferenc, aki a szónoklás terén nekünk ifjaknak ideálunk volt, megölelt a beszéd után és azt mondta: öcsém, ha Shakespeare ma élne, ezt a beszédet elplagizálná egy nemzeti drámája számára. A város fellélegzett a nyomás alól. Mindenki örült, hogy az installációs napot az ifjúság humora vér helyett kacajba fullasztotta. Este a Hungáriában nagy cécó volt, amelyen Macó I., az „új főispán" alaposan elázott úgy, hogy éjfél után a sarokban a „bőgő" mellett talált nyugodalmat. Másnap reggel, amikor kialudta a mámort és a szállodai cselédség „f ő i s p á n úrnak" titulálta, nagy erkölcsi megbánást érzett, hogy ő olyan becstelen, hazafiatlan dologra vállalkozott, mint a darabont főispánság, a banda és a szállodai vendégek nagy mulatságára ünnepélyesen lemondott a méltóságáról és kikérte magának, hogy őt ezután is főispán úrnak szólítsák. Még a legragyogóbb írás is szegényes megörökíteni azt, ami Selmeczbányán azokban a napokban történt. Ha akkor hangos film lett volna és azon lehetett volna megörökíteni a történteket, az utókor egy ragyogó filmdrámában gyönyörködhetett volna, amelyet a nemzeti bánatában megihletett akadémiai ifjúság keserű humora teremtett meg . . . IV. A selmeczbányai installáció nem csak idehaza, hanem külföldön is nagy hatást keltett. Gyilkos humorával sokat ártott a darabont kormány tekintélyének. A hazai sajtó ünnepelte Selmeczbánya ifjúságát és polgárságát. Ivánka István és Telekes Béla üdvözölték az ifjúságot. Ivánka verse így végződik: Kél bennem sok édes emlék, mintha újra ifjú lennék; ott tanultam én is szűz hazafiságot: Selmeczbánya ifjúsága, büszke vagyok rátok! Telekes költeményének egyik jellemző versszaka így szól: Selmeczbánya, — üdv! Szavadban szól maga a nemzet: Osztrák császár vagy királyunk, de már neked is minálunk kuruccá kell lenned. A Wiener Neues Tageblatt vezércikkében a következőket írta: A selmeczbányai eset, ahol a város közismert hülyéjét avatták főispánnak, farsangi forradalom, az igaz, de mégis komoly jelenség, amivel számolni kell, mert, ha ilyen dolgok megtörténhetnek, — tönkre megy a hatalom tekintélye s nehéz lesz majd azt megint helyreállítani. És nehéz lesz megkötni a békét is, amire pedig olyan szüksége van Magyarországnak..'. 96