Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

Szemben velünk sütkérezik a napban, vagy emlékezésünk fényében szétszórt apró házaival és a házfalakon a bányászok védszentképeivel az Óhegy, ahol a régi kvád város épült és amelynek fellegvárát az egri főpap lerombolta. A hegy alatt valamikor az Elenderbach folydogált, de a mi gyermekkorunkban már be volt boltozva és észre se vettük, hogy az ősi alma mater a patak partján állott. Alattunk az Óvár komor négyszöge s még ma is gyerekkori ábrándjaink aranyfoszlányai csüggnek le róla. Ime kibukkan a kálvária két fehér tornyának piros tetője is, ügye olyanok, ahogyan álmunkban szoktak nyájasan ránk mosolyogni? Odébb a kisiblyei völgy, hol olyan bűvös a talajföld, hogy bárhová szúrjátok be sétapálcátokat, forró gejzir fog felszökkenni, melyben ezeregy emlék színes pillangói keringenek. És itt a tájkép szélén a török furor ellen épített Leányvár kecses sziluettje s alatta a frauenbergi dombon és szemben vele a Klopacska felett szüleink sírjai. Ezer év ringatódzik itt ebben a vakító s mégis szelíd ragyogásban, átszűrve és megszínezve régi gyerekszemünk csillogó prizmáján. Ahogy itt fekszik alattunk ez a város, olyan ismerősen, mintha csak tegnap búcsúztunk volna el tőle és áhítatos csendje felett csak az Óvár most konduló harangszava hömpölyög fenségesen: ezer év formálta, építette ilyenné. Arcvonásai nem változtak ifjúkorunk óta, mert ha viharok végig szántottak is rajta, ezek nyoma az ezeréves arcon csak egy redő, melyet a madártávlat elsimít. És ha most idegenek is járnak megszentelt kövein, hűségesen őrzi a mi lábunk nyomát. Most és mindörökké viselős attól a frigytől, melyet velünk kötött. Lényünk egyrésze van elrejtve benne s ez mindig megelevenedik és az emlékek és virágok záporával borít el, ha eljövünk és hívjuk. Jaj!. . . más nyelv, más címer és más emberek, de a város, a mi városunk: hűséges, ugyanaz és örök! Leányvár a Szélaknai kapuval 47