Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)
Schréder Gyula: Selmeczbánya és vidékének bányászata
SELMECZBÁNYA ÉS VIDÉKÉNEK BÁNYÁSZATA (Keletkezésétől az 1895. évig.) Litschauer Lajos ny. miniszteri tanácsosnak, a selmeczi bányaiskola egykori vezértanárának „Magyarország vármegyéi és városai" Selmeczbánya és vidékének bányászatára vonatkozó monográfiában „Bányászat" cím alatt közölt ismertetésének kivonata. Közli: Schréder Gyula ny. vasgyári és bányaigazgató. Selmeczbánya és vidékének bányászata kizárólag fém- és ércbányászat és kevés kivétellel, a csehek által való megszállása előtti időkben, kincstári kezelés alatt állott és együttvéve „Felsőbibertárói bányadalom" elnevezés alatt volt ismeretes. Az ércvonulat itt, az északi Kárpátoktól dél felé vezet és északon a Garam folyó mentén Saskőváraljánál délnyugatra fordulva, Hodrusbányán túl vonul és Léva mellett a Garam folyóhoz ismét visszatér. Az ércelőfordulásnak számos elágazása van és bányász szempontból különösen a selmeczi, továbbá a kecskésbélabányai, hodrusi, végül a vihnyei völgy kiválóan fontos. Ezekben a völgyekben a következő bányatelepek vannak: a selmeczbányai völgyben: a központi fémkohó, — ribniki érczúzótelepek, melyek részint a kolpachi, részint a szélaknai tavakból kapják a vizüket, — a Ferencz Józsefaknatelep, — és a völgy elágazásaiban az István-akna bányatelep, — Miksa-, Károly-, Zsigmond- és Isten áldás-akna bányatelep; a kecskésbélabányai völgyben: a volt Geramb János József bányaegyesület ólomáru gyára, — Mihály-aknai fémkohója és zúzótelepe a bélabányai tóval; — ezen völgyben fekszik a György-táró kincstári bányatelep ÍS; a hodrusbányai vögyben: az Új Antal-táró, továbbá a Schöpfer-táró több zúzóval, — Szandrikon az ezüstárugyár, — a Mindszenti-táró bányatelep két aknával, — a víz és gőzzel hajtott zúzótelep, a két hodrusbányai tóval, — végül a Finsterort bányatelep a gőzzúzóval; a vihnyei völgyben : az Ö Antal-táró bányatelep, a hozzá tartozó zúzókkal, melyeknek vizét a rossgrundi tó szolgáltatja, végül a Szent Háromság-akna. Hogy a bányászat mely időben keletkezett, erre megbízható adatok nincsenek. Egy az 1774. évből ismeretlen szerzőtől eredő megjegyzés szerint, a selmeczbányai bányászat már Kr. e. 745-ben indult meg és az ércerek felfedezése állítólag úgy történt, hogy egy Sebenitz nevű pásztor nyájának legeltetése közben két, ércportól csillogó gyíkot látott egy sziklaüregből kijönni. Ennek tulajdonítják, hogy Selmeczbánya városnak címerében két gyík látható, nevét pedig a pásztor nevétől, későbben Schemnitz-re változva, kapta volna. Valószínű, hogy bányászat ezen a vidéken már a honfoglalás előtt volt. Selmeczbánya történelmi feljegyzések szerint nem a jelenlegi helyén épült, hanem a Vöröskút és Mihály-akna között levő területen; a köznép ezen területet jelenleg Staro Mesto (régi városinak nevezi. A várost az 1433. évben a husziták és 1442ben Rozgonyi érsek csapatai dúlták föl és az 48