Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

A törvényhatósági önkormányzat a nagy polgármesterek: Ocsovszky Vilmos, Szitnyai József és Horváth Kálmán alatt arra törekedett, hogy Selmecz kiváltságos pozícióját konzerválja. A városi politika tehát bölcsen és tudatosan a status quo fenntartására és az azt fenyegető válságok kikerülésére, például a Szitnyai polgármestersége alatt végleges otthonhoz jutott főiskola megint kísértő elhelyezésének meghiúsítására irányult. Nagyobb reformokat egyébként a városi jövedelmek szerénysége sem engedett s ezért meg kellett elégedni a városkörnyék befásításával, a város tulajdonát képező Vihnyefürdő karbahozásával és a szabadságharc három emlékének: a szélaknai és hodrusvölgyi emléktábláknak s a glanzenbergi tárna bejárójával szemben a kivont kardú selmeczi honvédszobornak a felállításával. Az óvár történelmi keretei között elhelyezett gyönyörű városi múzeum alapjait is pénz nélkül kellett lelkes alapítójának, Vörös Ferencnek összegyűjtenie. Sejthette-e, hogy az ő kora is elsülyedőben van s ami ebből a korból fennmarad, azt is az ő múzeuma fogja emlékül befogadni? XI. FEJEZET. SELMECZ A VILÁGHÁBORÚ UTÁN. A prevrát. 1918 végén és 1919 elején előbb cseh legionáriusok, majd cseh sorkatonaság szállták meg Selmeczet. 1919 június 6-án délután mégegyszer visszaverték a Szentháromság-tér házai a magyar himnusz hangjait, amikor a Szentantal felől érkező vörös hadsereg a városba bevonult. A cseh haderő azonban már június 10-én este visszafoglalta a várost s ott végleg berendezkedett. Selmeczből Banska Štiavnica lett s az új csehszlovák államhoz csatoltatott. Drégely rombadőlt fellegvára újra túl van a határon, akár a török hódoltság idejében, csakhogy akkor a határon innen volt Magyarország, most pedig a határon túl. A prevrát elől a magyar hatóságok, élükön a városháza utolsó tisztikarával, a főiskolai és lyceumi tanárokkal és az akadémiai ifjúsággal elmenekültek s a megkötözött Selmecznek némán kellett tűrnie legjobb fiainak számkivetésbe vonulását. Selmeczet az új uralom törvényhatósági városból községgé szállította le, ami egyértelmű az állami centralizáció kiszélesítésével és az önkormányzati szabadság megfogyásával. A 150 éves főiskolát és a 400 éves evangélikus lyceumot bezárták s azóta az ifjúság hiányzik a város üres utcáiról. Selmecz a prevráttal más és öregebb lett. Magyar címerével elvesztette városi jellegét és üde fiatalos arcát. Három öreg úr. Az öreg selmecziek otthon maradtak. Ottmaradt, mint a magyarság szoborbaöntött három őrállója az elpusztult vártán három öreg úr is, mind túl a kilencvenedik éven: Farbaky István, az európai hírű fizikus, a főiskola volt igazgatója és a városnak volt országgyűlési képviselője, Händel Vilmos ág. ev. főesperes és Jezsovics Károly az evangélikus lyceum volt igazgatója. Mindegyikük a régi város egy-egy érdekessége és büszkesége. Ma már ők is ott fekszenek a Klopacska mögötti temetőben, de emlékoszlopaik hirdetik a magyar hajthatatlanság és vitalitás dicsőségét. XII. FEJEZET. EPILÓGUS. Most pedig, elszakadt és elmenekült selmecziek, azok is, akik inkább keserű szívvel lemondotok szülővárostok viszontlátásáról, semhogy átlépjétek az új határt és azok is, akik dobogó keblére ma még nagyobb szerelemmel szoktatok vissza-visszatérni, nyújtsátok kezeiteket, hágjunk fel együtt Eötvös Lóránt útjára, erre a csodálatos „Panoramenweg"-re a Tanádhegy oldalában. Méla nyári délután van, aminővel csak a selmeczi égbolt szokott kedveskedni. A Vöröskút felől szél fújdogál és segít a történelem elibénk tett könyvét fellapozni. A szél kékre fújta a Garam mögötti hegyeket. Ott állott Saskő, az örök ellenség. Nézzétek, ebben a völgyben esett a karliki mészárlás, amabban a sötétzöldre festett hegyszorosban rohamozott Pusztelnik alezredes, kinek emléktáblája előtt március 15-én tisztelegni szoktunk. 46