Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

t Szitnyai József polgármester élt a selmeczi völgyeket betöltő régi házakban és még a XVIII. századból származó vízvezetéki berendezéséhez is csak a XIX. század végén kapott gáz- és villanyvilágítást és csak a világháborút közvetlenül megelőző időben a béiabányai út mentén egy villanegyedet. Az ifjúság. A selmeczi völgykatlanba és ebbe a miliőbe toppant be minden év őszén 1000-nél több diák: a két középiskola és a különböző szakiskolák tanulói s a kettős akadémia hallgatói. Körülbelül 12 évjárat, évjáratonként óriási távolságban egymástól, például a fuchsok, vagy balekok a firmáktól és veteránoktól, de egyformák abban, hogy valamennyien a vidámság és életrevalóság varázsvesszejét rejtegették abban az útikofferben, amelyet a vasúti forgalom megindulása óta gyalog cipeltek fel magukkal az állomásról a városba. Még a 70-es évek elején épített keskenyvágányú vasút is Garamberzenczétől Selmeczbányáig inkább arra szolgált, hogy azt a külön világot, melybe ezek a diákok igyekeztek, elszigetelje és elrejtse, semminthogy összekösse a forgalom nagy országútjaiaval. Jöttek pedig ezek a diákok a szélrózsa minden irányából és az ország minden tájékáról, így a lyceum, mint az evangélikus vallásúak nagy rezervoárja, felszítta a legkülönbözőbb lutheránus vidékek tanulóifjúságát. Ebbe az alma materbe jött Petőfi a Kiskúnságból, Mikszáth Kálmán Nógrádból és a nagy tót költő Sladkovic Zólyomból. Viszont az akadémiát egyaránt táplálta a Felvidék, a Dunántúl, a Bánát és Erdély. Lássuk, mit hoztak ezek a diákok Selmecznek s mit vittek el belőle. Hozták mindenekelőtt a magyar nyelvet és pedig egyszerre és egymás mellett az ország összes tájszólásait, úgy, hogy míg a szomszéd beszterczeiek és körmöcziek a közismert felvidéki magyar tájszólást beszélték, a selmeczi accentus eredője volt a legkülönbözőbb nyelvjárásoknak, túladunai, nagybányai és székely componenseknek. A diákság rohamosan megmagyarosította a várost és az 1911. évi népszámlálás Selmeczen már magyar többséget talált. A belvárosban pedig alig volt valaki, aki nem tudott és nem beszélt volna magyarul. Ez a magyarosítás ment volt minden erőszakoskodástól s tréfán, dalon és majálisokon keresztül hatolt el a város minden zugába. Hozták azután a város vidámságát, elevenségét és lüktetését. A kisváros arányai meghatványozódtak attól az elektromosságtól, amelyet a nyüzsgő és mindenütt jelenlevő ifjúság sugárzott ki magából. Mókái, farsangi felvonulásai, majálisai, hazafias ünnepélyei mindig eseményszámba mentek s mintegy a város közügyeit képezték. Tréfás és komoly szertartásaik, melyek a német Burschenschaftok s a selmeczi céhek hagyományainak kereszteződéséből születtek, részét alkották a mi tradícióinknak és a selmecziségnek, úgy hogy a város és az ő diákjai teljesen összeforrtak egymással. f Horváth (Krausz) Kálmán rendőrfőkapitány, majd polgármester 44