Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

A deficites gazdálkodás ugyan állandóan to­vábbtartott, azonban állam és város összefogtak az el nem hárítható munkaredukciók folytán ke­nyér nélkül maradt munkások elhelyezése érde­kében. Ekkor alapítják Rubigallus Pál régi ud­varháza helyén a kincstári dohánygyárat, mely 1000 női munkást is alkalmazott, később pedig ugyanezzel a célzattal s elsősorban S z i t n y a i József polgármesternek, ennek a valódi pater civitatisnak buzgólkodására a cipőgyárat és szövőgyárat. Mivel pedig a Péch-féle javaslat indokolása szerint mindenekelőtt az akadémia mentette meg a selmeczi bányákat, úgy a hevérség, mint a tiszt­viselői kar az akadémiában látja saját léte fenn­maradásának igazi garanciáját s ettőlfogva az akadémia mindenkinek szemefénye lett. A meg­mentett emberek pedig azzal éreztették szerete­tüket és hálájukat az emberi természet mindent személyesítő alapvonása szerint, aki az akadé­miát körülöttük hetyke süveggel és kardcsörtetés­sel képviselte: az akadémiai ifjúsággal. A selmeczi középosztály. így mentette meg existentiájának alapját az a selmeczi középosztály, amelynek nem volt párja az országban. Egy alig 18.000 lakót számláló városkában, amely számból a belvárosra nem esett több 12.000 embernél, annyi középiskolát és főiskolát végzett tisztviselő, tanár és egyéb értelmiségi foglalkozású élt itt együtt és egymás mellett, mint amennyinek háromszor nagyobb létszámú városban a harmadát sem lehetett megtalálni másutt. T. Czím! Kérem a T ijeiniet tegyen mires a néviHagyar<mtán hasa/ld-t Ügyének /e(/<llriblj er/y hstňátlof pwjxgerm « annak »evét folyó évi wtyiMt h't 13-éig velen kitolni. SehneczbdHya, l'J04 évi április Iw lň-étt. YSröx iFen itcx. ». f öjegyzó. néhai Vörös Ferenc névmagyarosító felhívása Ez az új középosztály úgy élt nálunk, mint egy terebélyes család, nemzetiségi súrlódás és vallási villongás nélkül, társadalmi kaszTokat nem ismerő demokratikus egymásmellettiségben, mely­ben egyaránt foglaltak helyet a régi patrícius családok ivadékai, mint a Kachelmannok, a meg­vagyonosodott selfmade man-ek, mint a Vanko­vitsok és Fizélyek, valamint a kisebb iparosok és kereskedők, sőt gyakran a feltörekvő alsóosztá­lyok tagjai is, hiszen fiaik a selmeczi középiskolá­kon és akadémián keresztül szintén bekerültek ebbe a bástya és csukott kapu nélküii középosz­tályba. Aki idegen jött a mi ódon városunkba, azt azonnal megcsapta az a kultúrlevegő, mely eb­ből a kiterjedt középosztályból mindenki felé ki­áradt s intézményeit és kaszinóit betöltötte, pe­dig ez a középosztály hivalgás nélkül szerényen Iparos céh házak a Rózsa uccában Bányász emlékek a városi múzeumban (Övár) 43

Next

/
Thumbnails
Contents