Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

X. FEJEZET. SELMECZBÁNYA A MAGYAR HEIDELBERG. Az önkényuralom. Az önkényuralom alatt is Goldbrunner maradt a város polgármestere s így az ő személye jelentette a jogfolytonosságot és ő vezette át Selmeczet a 48-as és 67-es alkotmányokat elválasztó meredély feletti hídon. Az ő nevéhez fűződik a nemzetiségi kérdés bölcs megoldásának emléke is, mert a háromnyelvű város polgáraitól egyformán fogadott el magyar vagy német, illetve tót nyelvű beadványokat s minden esetben a folyamodó nyelvén hozta meg a közigazgatási határozatot. Az ötvenes évek végén nagy veszedelem fenyegette a várost, mert mozgalom indult meg Selmecz büszkeségének, az akadémiának elhelyezése iránt. A selmeczi akadémia voltaképen az összbirodalom főiskolájának számított, mert az egész monarchia területén csak ez az egyetlen bányászakadémia állott fenn. Most úgy Bécs, mint a két ausztriai bányaváros: Leoben és Pribram egyaránt magának igényelte a legfelsőbb tanintézetet. A császár Selmecz mellett döntött, azonban Leoben is, Pribram is kapott hasonló műszaki főiskolát. így Selmecznek a monarchia egész területére kiterjedő monopolisztikus helyzete fokozatosan megszűnt és az ausztriai diákok sorra elmaradtak. Ez a változás azonban összeesett a magyar alkotmány helyreállításával s ennek folyományaképen a magyar tanítási nyelv bevezetésével, tehát mindenképen elkerülhetetlen volt. Másrészt a rohamos fejlődésnek indult ország most már egymagában is táplálni volt képes a magyarrá lett főiskolát s így a beiratkozott akadémiai hallgatók száma nem apadt le jelentékenyen és a város az átalakulást nem érezte csapásképen. Selmecz nemzetközi jellege mindenesetre megszűnt és a főiskolának nemzetivé válásával a magyar szó lett uralkodóvá úgy a régi Ringeken, mint abban a domboldalba épített hepe-hupás városrészben, melyet a lakást kereső akadémiai ifjúság előszeretettel szállott meg, felruházta liliputi önkormányzattal és elnevezte ,,

Steingrube" nagyközségnek. Az alkotmány helyreállítása Selmeczbányán. A ó7-es kiegyezés nálunk több mint 300 éves, már Mária királynő ideje óta tartó idegen uralmat szüntetett meg. A bányahatóságok,'—melyek eddig a bécsi bányakamara fennhatósága alá tartoztak, — végre visszakerültek a magyar korona uralma alá és a magyar pénzügyminiszter hatáskörébe utaltattak. Ugyancsak a pénzügyminiszter lett főhatósága a bányászati akadémiának is. Viszont az 1870:42. és az 1886:21. törvények a városi önkormányzatot az állami közigazgatás közvetítésével is megbízták s ezekre a közvetítő funkciókra nézve a magyar belügyminiszter, sőt némely esetben a pénzügyminiszter felsőbbsége alá vonták. így történt, hogy a régi riválisok: kamaraház és városháza ugyanannak a miniszteriális berendezésnek lettek párhuzamosan működő s egymás mellé rendelt szerveivé s ezzel a városi autonómiának korábbi alárendeltségi viszonya is megszűnt. A városháza szempontjából a kincstár a nagy munkaadó, kí a lakosság túlnyomó részét kenyérrel látja el. A lakosság sorsát szívén viselő magisztrátus tehát féltő gonddal ügyel arra, hogy a lakosság ilyetén ellátása intézményesen biztosíttassék. Ez az intézményes biztosítás azonban végső soron a minisztériumtól függ, melynek a városi önkormányzat ugyancsak egyik, bárha közvetítő szerve. Másrészt az önkormányzat teendői a haladó korral megszaporodtak és a kincstári alkalmazottakra is kiterjedtek, úgy hogy végeredményben kamaraház és városháza olyan Képviselő választás 41