Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

Goldbrunner Sándor f volt polgármester, orszgy. képviselő és főispán felé, hogy a felkelő erdélyi fejedelmek példájára nálunk a hadviselés részére a pénzügyi felszerelést biztosítsa. Selmecz pár napig a feldunai hadsereg főhadiszállása s a külvárosokban vívja 1849 január havában Görgey a két szélaknai (január 19 és 21) és a hodrusi (január 22) ütközeteket. A Habsburgok kedvenc városa nyiltan a magyar ügy mellé állott, kilenc darab még törökverő ágyúját a honvédségnek ajándékozta, a felelős magyar minisztériumnak alárendelt kamaraház érckészletét Görgeynek kiszolgáltatta, az akadémiai ifjúság tüzérnek csapott fel, Breznyik János, a fiatal lyceumi tanár kathedrájáról szólította fel diákjait a haza védelmére s Erdős i Imre piarista szerzetestanár feszülettel kezében vezette rohamra Branyiszkónál a selmeczi újoncokat. Mindez csak múló, bár gyönyörű epizód volt a város életében. A mi nemzedékünk érzésvilágában azonban középponti helyet foglalt el, mert negyvennyolc eszményeinket írta zászlójára s mindnyájan ennek a heroikus erőfeszítésnek igézete alatt álltunk. Nekünk még tanárunk volt hajlotton és őszbecsavarodottan az a Breznyik, kit forradalmi szerepléséért csak a komáromi kapitulációs levél mentett meg a vértanuságtól, még szemtől-szembe láttuk azt a polgármestert (Ocsovszky Vilmos), városi senatort (Bernhardt Adolf) és pénzintézeti vezetőt (Tirtsch Rezső), akik gyerekfővel és pelyhetlen ajakkal hadnagyai és őrmesterei voltak a magyar Nibelungok harcának. Mi még ott lelkendeztünk minden március 15-én a Szent Háromság-szobor alatt, hol a legfelső lépcsőről (később.- a honvédszobor alól) intézte gyújtó beszédét a nagy idealista Vörös Ferenc városi főjegyző a soknyelvű és felekezetű város polgárságához a szabadság és haladás egyesítő erejéről. Az akadémiai ifjúság és a lyceumi Petőfi kör matinéin még láttuk az elsősorban ülni zsinóros magyar mentében Goldbrunner Sándort a szabadságharc selmeczi polgármesterét, aki a Kálváriahegyről a város felé irányított orosz ágyúk pusztításától bölcseségével Selmeczet megmentette s minden évfordulón szorongva lestük a kormányzó úr Turinból keltezett távirati válaszát a mi üdvözlésünkre, melyet a kipirult ifjúsági elnök úgy olvasott fel, mintha új „üzenet" érkezett volna. Alkonyat felé pedig kigyalogoltunk Szélaknára, Hodrusra cserkoszorút akasztani az ott porladó hősök emlékére s bérci levegővel, fenyvesillattal és lelkesedéssel csordultig tele lélekkel tértünk meg estére a fellobogózott városkába. Azóta is tart ez a varázslat, bár a Glanzenbergtárói honvéd kardja eltört és a múzeumba került hős már csak a markolatot szorítja. Honvéd szobor — Tóth András műve (Most az Óvár udvarán van) 40