Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Hermann Miksa: Előszó

ELŐSZÓ Nemrégiben alkalmam volt órák alatt végigszáguldani a történelmi sz. kir. bányavárosokon: Selmeczbányán, Körmöczbányán és Beszterczebányán, vagyis azon a három bányavároson, mely Szent István Magyarországától történelmünk legvéresebb korszakaiban soha egy pillanatra nem szakadt el sohasem, hanem bevehetetlen bástyája volt a magyar államiságnak ugyanakkor, amikor Budavára, a Dunántúl és a magyar Alföld legnagyobb része idegen uralom jármát nyögte. Igen, a magyar államiság és a magyar állameszme bástyája volt a mi három régi felvidéki bányavárosunk, mert polgárai, ezek a valamikor nagyrészt idegenből ideszakadt bányászok, iparosok és kereskedők védelmezték meg nem egy fegyveres és még több fegyvertelen harcban a magyar királyoktól kapott jogaikban az ősi magyar alkotmány nagyszerű épületét mindaddig, amíg késői utódaiknak és leszármazottjaiknak meg kellett érniök, mindannak az összeomlását, amit mi Selmeczbánya szülöttjei olyan örökéletűnek, olyan megbonthatatlannak tartottunk, mint magát a mi Szitnyánknak a sziklaormát. Szívszorongató volt a viszontlátás és azt is fájlaltam, hogy csak futó pillantást vethettem a dicsőséges múlt emlékeire, de egy jó oldala a nagy sietésnek mégis volt: az, hogy lelki szemeim, felülemelkedve az események kuszáltságán, mintha madártávlatból látták volna meg a szülőföldet. A részletek elmosódtak, de annál élesebben bontakozott ki előttem az ősi bányaváros és a selmeczbányai bányavidék fizikai és szellemi struktúrája és az a nagy érték, amelyet Selmeczbánya a felvidéknek és az egész országnak jelentett. Mindennek az alapja kétségtelenül a bányászat volt. De igen nagy tévedés volna Selmeczbányának a jelentőségét pusztán annak az aranynak és ezüstnek a súlyával mérlegelni, amit bányászata a századok folvamán az ősi földből valóban kitermelt. Ennek is megvon a maga nagy történelmi szerepe, hisz ismeretes az a hagyomány, hogy a hétéves háború költségeit a selmeczi bányászat fedezte; de Selmeczbánya igazi jelentősége mégis szellemi forrásból táplálkozott. Az európai fémbányászat technikája sokáig Selmeczbányán alakult ki. Innen sarjadzott ki a kincstári erdészet, amely az alkotmányos érában az összeomlás előtti hatalmas és külföldön is mintaszerűnek elismert szervezetté nőtte ki magát, de úgy, hogy tudományos gócpontja Selmeczbánya maradt; a nagy asszony-király bölcsessége vetette meg alapját a legrégibb technikai főiskolának, mely azután, mint bányászati és erdészeti akadémia világszerte elismert nevet vívott ki magának és rányomta bélyegét Selmeczbánya egész szellemi életére és fejlődésére. Diákélete is egészen páratlan volt és életerejét az bizonyítja legjobban, hogy az összeomlás után nem tűnt el a föld színéről, hanem új életre kelt Sopronban, ahol az ősi alma mater, sok hányatás után, mint a kir. József-Műegyetem bányamérnöki és erdőmérnöki fakultása, méltó és páratlanul törekvő jogutóda lett a selmeczbányai ősi intézetnek és új székhelyén is hűséges őrzője maradt az ősi hagyományoknak. 3