Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

akkor még egyemeletes- városháza tanácstermében folyt le és ennek a tanácsteremnek legnevezetesebb emléke. Libertás. Rákóczi uralma alatt az evangélikusok visszakapták a Rabatta tábornok által részükre kijelölt templomokat és a két tanácsban paritásos alapon vettek részt. Közéjük tartozott a kamaragróf báró Hellenbach Godofréd is, míg a bárói Stephani György katholikus volt. Hellenbach báró volt a szabadságharc fináncminisztere, aki a hadjárat céljaira egy millió darab rézpénzt, úgynevezett libertást veretett. Az ezüstpénznek azonban csakhamar 30%-os ázsiója támadt a rézpénzzel szemben, úgyhogy a rézpénzzel fizetett bányamunkások megcsalatva érezték magukat és 1707-ben lázadásba törtek ki, amelyet a kamaragróf fegyverrel vert le és 11 hevér holtan maradt az összeütközés színhelyén. A kiontott vér a munkásságot is azok oldalára vonta, akiket a hadjárat folytatásához szükségelt adók, a libertások elértéktelenedése s az ennek folytán támadt drágaság s végre a Habsburg-ház túlerejének egyre világosabb tünetei a régi rendszer visszakívánására ösztönöztek. A császáriak visszatérése. A trencséni vesztett csatából visszavonuló kurucok általános felkelést rendeltek el Selmeczen, hogy hadviselésük pénzforrását az üldöző császári sereggel szemben megtarthassák. A város riadtan tiltakozott a felkelési parancs ellen és díszes küldöttséget menesztett a Prennerkohónál álló Löffelholtz császári tábornok elé, biztosítván őt legmélyebb hódolatáról és hangsúlyozván, hogy csak az erőszak kényszerítette a várost a rebellisek mellett való látszólagos kitartásra. Ezután a városi tanács és az egész lakosság, amint 1703-ban letette a homagium fidelitatist Rákóczi kezébe, most a császárnak esküdött hűségesküt. Visszatért a régi kamaragróf s vele a Gerambok és az emigráns Ringburgerek. A templomokat újra elvették a lutheránusoktól s kényszerítették eket, hogy a hűségesküt katholikus szertartás szerint tegyék le. Igy a revízionális kísérlet megbukott és úgy a városi önkormányzat, mint a lutheránusok az inkább császári, mint királyi kamaraház kegyelmétől függtek. Pestis. Ebbe az elintézésbe azonban még a végzet is beleavatkozott. 1710-ben, tehát még a szatmári béke megkötése előtt a városban olyan szörnyűséges járvány tört ki, melynek a lakosság fele, körülbelül 6000 ember esett áldozatul. A pestis nem tett különbséget katholikus és lutheránusok között (az utóbbiak superintendense is meghalt) s ki tudná megmondani, hogy ki hozta a feketehalált a városra, vájjon a menekülő kurucok futó seregei-e, vagy a császáriak diadalmasan bevonuló hadai? Pirolt Ignác bíró 1710 végén a Nagyboldogasszony templomában a megbékült kamara és város nevében ünnepélyes fogadalmat tett, hogy a járvány elmúlása után és annak emlékére a felső Ringen Szent Háromság szobrot állíttat fel. Ez a mű csakhamar el is készült, de 17ó4-ben a jelenlegi nagyszabású emlékszoborral cserélték ki. Ma Selmeczbánya egyik ékessége és mindenki részére hirdeti a polgárháború utáni vezeklés szükségességét. VIII. FEJEZET. SELMECZBÁNYA MINT KINCSTÁRI VÁROS. Az önkormányzat hanyatlása. A török és kuruc háborúk végén szegény hazánk ugyanazt a vigasztalan képet mutatta, mint Németország a 30 éves háború után. Érthető tehát, hogy az ország békére vágyott minden áron. Békére áhítozott a pestis rémségei által meggyötört Selmeczbánya is. Az is tagadhatatlan, hogy a szatmári béke kapuján keresztül a mi városunk is visszaérkezett Európába, ahonnan a mohácsi vesz 200 év előtt kiragadta. De a békét és egy újra bontakozó nagyhatalom rendjében való helyfoglalást a városnak drágán kellett megvásárolnia. A szatmári békekötés lezárja Selmeczbánya önálló politikai történetét és a majthényi síkon a félezer évig élt kis respublica, ,,a magyar bányavárosok anyja" függetlenségének zászlaját is örökre leeresztette az a báró Hellenbach Godofréd, aki a mi városunkból vezette az utolsó kuruc hadjárat pénzügyeit, de most élve a kikötött kegyelemmel, sietett az új világba beleilleszkedni s kitatarozni palotáját, a későbbi bányabíróság (Bergsgericht) 35