Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

a kamaraház, mint a királyi (ebben a korban már inkább: császári) hatalom szerve szorosan a két jezsuita mögött állott, azonban a kamaraház mégis csak parányi szigetet alkotott az ellenséges tengerben és a jezsuita atyák tanító és térítő munkájától nem lehet megtagadni a rettenhetetlen bátorságot megillető tiszteletet. Négy év múlva a convertita katholikusok száma meghaladta a másfélezret és a katholikusok, kik még néhány év előtt az elnyomott minoritás keserves életét élték, halottukat a félnapi járásra fekvő Szebellében kényszerültek eltemetni és a kamara udvarában épült szükségkápolnában hallgattak misét, most felállították követeléseiket: A (mai német) főtemplom átadása, paritás a tanácsban és külső tanácsban, a bíró váltakozó választása a két felekezetből. Az evangélikus városháza a felhívásra nemmel válaszolt. A kisiblyei per. Újra jelentkeznek Saskő várurai, akiket most Lippayaknak hívnak és az esztergomi érsek unokaöccsei. Megtámadják és elfoglalják a gieshübeli (kisiblyei) majort. A perben a város győz és a polgárság egy szép nyári napon, de még az ítélet végrehajtása előtt kivonul Kisiblyére győzelmi ünnepet ülni. A vigadozók felgyújtják a majort, mire az ítélet végrehajtását felfüggesztették. A jezsuiták ezután megüzenték a városi tanácsnak, hogy csak akkor számíthat Kisiblye átadására, ha a katholikusoknak átadják a kívánt főtemplomot. A városháza lemond Kisiblyéről és újra nemmel válaszol. A császári Berggericht. Ebben az időben a kincstár a legtöbb selmeczi bányát már magához váltotta s mint a város legnagyobb bányabirtokosa fokozott eréllyel követelte, hogy a bányabíró személyét a városi tanács helyett a kamaragróf válassza ki. Mivel pedig a városi tanács ebben a perdöntő kérdésben nem akart hátrálni és evangélikus embert választott meg bányabíróul, a kamaragróf a tanács választottjának megerősítését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az evangélikus bányabíró mellé ő két katholikus ülnököt adhasson. Néhány év múlva (lóóó-ben) a kamaragróí olyan erősnek érezte már magát a jezsuita atyák által megdolgozott területen, hogy a városi tanács választási jogát semmibevéve nemcsak katholikus, de külföldi embert nevezett ki bányabírónak s egyszersmind a bányabíró hatóságát, mint császári bányabíróságot (K a iserliches Berggericht) elválasztotta a városi autonómiától. A főtemplom elfoglalása. A következő lépés a mai német templom elfoglalása volt, melyet Decker Rajmund, a selmeczi jezsuiták rendfőnöke és I. Lipót egykori gyóntatója a királytól kapott adománylevél alapján 1609 elején hajtott végre. Plébánia (német-) templom Az evangélikus városháza tiltakozott és megtagadta a kulcsok kiadását, mire a királyi biztos feszítő rúddal törette fel az ajtókat és az elfoglalt templomot lepecsételte. Pünkösd vasárnapjára volt kitűzve a lepecsételt templomnak a jezsuita atyák részére való ünnepélyes átadása. Előzőleg éjjel 300 német katonát helyeztek el a német templomban s ekkor ment végbe az az erélyes és bátor mozgalom, mely Koch Mihály bányamérnök nevéhez fűződik. Koch ezen a pünkösd előtti napon puskát vett magához s a bányászok zászlótartójával és a 32