Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

gélikus városi tanács nem alakította át katonai erőddé, valamint a mai német és tót templomok is. Már a lutheránusok építették fel a XVI. század hetvenes éveiben az öreg Rössel által alapított kápolna helyén a frauenbergi templomot. Az erdélyi fejedelmek vallásháborúi. Bár a városi tanács azt írta Rudolf királynak, hogy az evangélikus vallásért készen áll vagyonát és életét feláldozni, az erdélyi protestáns fejedelmeknek a vallásszabadság érdekében indított hadjárataiért egyáltalában nem lelkesedett. Egyrészt érdektelennek tudta magát ezekben a harcokban, hiszen úgy látszott, hogy a lutheránusok egyeduralmát Selmeczen semmi sem fenyegeti. Másrészt pedig jól tudta, hogy az erdélyi fejedelmek rokonszenve a bányavárosok iránt azon alapszik, hogy velük óhajtják finanszíroztatni sűrűn indított felkeléseik költségeit. Amellett a város rettegett a fejedelmek hajdúitól, akik felperzselték Beszterczebányát és a testvérváros Bélabányát is s a sebesen száguldó hajdúlovasok mögött ülő sötét gondtól, a pestistől. így inkább hagyták magukat megsarcoltatni Bocskay kapitányától, Buday Mátyástól és Bethlen alvezérétől, a weimari hercegtől, de titokban biztosították a császári vezéreket, hogy velük éreznek. Csak egyetlenegyszer nyitott kaput Selmecz önszántából a felkelők előtt. Ez Bethlen Gábor első megjelenésekor történt, amikor Bloenstein főkamaragróf semmibevette a városi autonomiát és a házakat vásárló kamarai tiszteket még házbirtokuk tekintetében is kivonta a magistrátus hatásköréből. A selmecziek Bethlentől várták sérelmeik orvoslását, követeik megjelentek a beszterczebányai országgyűlésen és segítettek királlyá választani az erdélyi fejedelmet. Csakhamar kiábrándultak azonban Bethlenből is, aki már néhány év múlva a város elpusztításával fenyegetődzött és visszatértek az ausztriai ház iránti hűséghez annál inkább, mert a kamaraház mindaddig, míg a városháza elpártolásának lehetősége fennállott, kényszerű tisztelettel kezdett viseltetni az önkormányzattal szemben. Munkáslázadások. Az erdélyi hadjáratok elején történt, hogy a hajdúk Szentkereszten tanyáztak és a mi városunk hónapokig nem merte elindítani ezüsttel terhes társzekereit a körmöczi pénzverő felé. Igy teljesen elfogyott a pénz Selmeczen, a munkások nem kapták meg béreiket és nyilt lázadásban törtek ki. Ezek a mozgalmak a következő évtizedekben többször megismétlődtek. Megható olvasni, hogy a mi kedves hevéreink ősatyái milyen módon véltek sorsukon javítani. Követelték a suszterek felügyelet alá helyezését, amiért könnyen szakadó lábbelit készítenek. Kívánták a hús és sör, valmint a cipő árának maximálását. Máskor a bányatársládának kiadását, hogy azt ők őrizhessék. Egyszer pedig elindultak feleségeikkel együtt a királyhoz és nagy tömegben eljutottak egész Zsarnócáig. Akkoriban a bányabirtokosok is fejüket vesztették s tanácstalanul állottak a folytonos drágulással szemben. Kétségbeesésükben hűbérbe adták a bányákat a munkásoknak, csináljanak a bányákkal amit akarnak. Ez a bányatulajdonosok kezdeményezéséből született szocialista kísérlet is megbukott és a már említett Bloenstein főkamaragróf szakértő vezetése alatt munkaadók és munkások visszaállították a régi rendet. Tót előnyomulás. A bécsi békét követően ló08-ban és 1609-ben hozott azok a törvények, amelyek a magyarok és tótok részére is engedélyezték ház vételét a bányavárosokban s amelyek a bírói és szenátori tisztségre való megválasztást nemzetiségi és valláskülönbség nélkül bárki részére lehetővé tették, a mi városunkban is éreztették hatásukat s ekkor kapnak a Léváról származó magyar csizmadiák is a tanácstól céhlevelet. A tótok, akiknek a reformáció kezdetétől volt külön káplánjuk a városháza mellett álló Szent Anna kápolnában, eben az időben szaporodnak el különösen a hevérek között és egyes céhekben, így például a szűcsöknél. Ez a szaporodás Breznyik János szerint a 30 éves vallásháborút követő cseh és morva emigrációra vezethető vissza és ezek az emigránsok viszik keresztül, hogy a két főtemplom közül 1658-ban külön pappal megkapják a Szent Katalinról elnevezett templomot, melyet máig is tót templomnak hívnak. Jezsuiták Selmeczen. A westfáliai békét követő esztendőben (1649) két jezsuita páter telepedett meg Selmecen a kamaraházban. A városi tanácsban és a külső tanácsban csupa evangélikus ült és a katholikusok számát a városban az ellenreformáció megindítói az ujjaikon is megszámlálhatták. Igaz, hogy 31