Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

bírója. Ez arra mutat, hogy ilyen szerv a szükséghez képest már korábban is alakulhatott. A mi városunk levéltára őrzi tehát a hét bányaváros szövetkezésének legrégibb írott emlékét. IV. FEJEZET. SELMECZBÁNYA A KÖZÉPKOR VÉGÉN. A XV. század. Túlzás volna állítani, hogy Zsigmond halálával (1437) Magyarország nagyhatalmi állása egyszeriben megszűnt volna. Hiszen az első Jagelló a lengyel, az utolsó Jagellók pedig a cseh perszonálúniót hozták, a tüneményes Mátyás király pedig megvívta Boroszlót és Bécset s uralmának rakétaszerű fényénél Selmecz is évtizedekig sütkérezett. Azonban azok a roppant változások, melyek Európát a középkorból az újkorba átemelték, már alakulóban voltak s ha a selmeczi Ringburger fülét a földre fektette, egy-egy szélcsöndes pillanatban már hallhatta a készülő és az 1443-inál is erősebb földrengés távoli morajlását. De lett volna bármilyen finom hallású füle is a mi Ringburgerünknek, például a városi patrícius humanista és lovagi typusának, a daliás és könyvbarát Steck Boldizsár Stadtschreiber uramnak, sejthette-e, hogy az ő és társai által újra és szebbre épített Schebnitz, (most már Schembnitz és Schemnitz) városa 50 év múlva határváros és harcias végvár leend, avagy hogy az örökre kiirtottnak hitt husziták szellemi utódai az ő szép városát is polgárháborúk színhelyévé fogják avatni és hogy a büszke lábbal megdobbantott föld is ki fog csúszni a Ringburgerek utódai alól, mert a királyi privilégiumoknál is erősebbnek vélt azt a monopoliumot, melyet eddigelé a földalatti bányák tulajdona nyújtott, el fogja halványítani egyetlen szó, amiről eddig senki, még az egyetemi baccalaureus se hallott soha: Amerika! Selmeczbánya pusztulása. A mi szegény városunk azonnal kapott is ízelítőt az eljövendőkből. Albert király halála után az volt a közjogi helyzet, hogy a rendek még Albert életében elismerték a posthumus V. László trónöröklési jogait, viszont később ugyanezek a rendek I. Ulászlót választották meg királynak. Volt tehát egy törvényes és egy választott király. Emellett a hat bányavárost magáénak tekintette Erzsébet özvegy királynő, de ugyanezt tette még élő anyja, Zsigmond özvegye: Borbála is. Hogy a helyzet még szövevényesebb legyen, Borbála jogait Ulászlóra engedményezte. A politikai helyzet pedig az volt, hogy Erzsébet királynő szövetkezett a huszitákkal, kik Selmeczet már Zsigmond utolsó éveiben is többször megsarcolták és vezérük Giskra János útján elfoglalva tartották az egész felvidéket. Mit kellett tenni ilyen szituációban? Talán szíve szerint is, de mindenesetre a kényszer súlya alatt is Selmecz a törvényes király és a városok királynője oldalára állott. Történt pedig, hogy a husziták a szabályszerűen megindult polgárháború során megsarcolták Rozgonyi Simon egri püspök székvárosát, mire az egri püspök, akit Erzsébet meilőzött az esztergomi érseki szék betöltésénél s így kiváltképen haragudott az anyakirálynőre, 1442 május 24-én bosszúból rátöretett Selmeczbányára s négyezer embere az ellenálló lakosságot leöldöste, aztán a várost felgyújtotta és kirabolta. Elpusztult az Óhegyen épült régi vár és elpusztult a 200 év óta a körülvevő völgyben terjeszkedő alsó városrész is. Földig leégtek az óvári Zu unserer lieben Frau plébániatemplom, a Szent Miklós capella, a dominikánus kolostor és a már felépült Ringek. A kolostorban, mint hiteles helyen (locus credibilis) őrzött okiratok, köztük a város kiváltság és szabadalomlevelei, a tűz martalékaivá váltak s hamuvá és pernyévé lett a híres Rechtspuech is. Ezután a rémnap után egy év múlva 1443 június 5-én vagy ó-án megmozdult a föld is a porbasujtott város alatt s egy rendkívül erős földrengés elpusztította, amit az egri püspök még meghagyott. A megmardt lakosság elkeseredésében el akart költözni a rombadőlt városból, de az életösztön győzött a kétségbeesés feleit s őseink az elpusztult régi templom omladékai közül kiemelték azt a harangot, melynek ezüstös hangja az Óvár tornyából minden este kilenc órakor gyermekkorunkban ágyba szokott kísérni bennünket és a megmentett harang szavának gyógyulást ígérő praeludiuma mellett megkezdték a város harmadik felépítését. További egy év múlva pedig Rozgonyi püspök az elsők közt lelte halálát a várnai csatában . . . 19