Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

Óvár hogy a bányamívelés erős visszafejlődése szinte kézzelfogható. A várost az a megalázás is éri, hogy az országgyűlésekre meg sem hívják. Saskő urai, előbb Koler Péter, majd Upor László újra elszakítják a meggyengült Selmecztől a Garam felé lejtő területrészeket s Fejérbánya (Bélabánya) is ekkor rázza le az anyaváros hegemóniáját. A husziták. A város harmadik felépítése. A város pusztulásának ezeket a részleteit Bél Mátyás történetéből ismerjük. Valószínű azonban, hogy Bél leírása némileg túlzott. Igaz ugyan, hogy Selmeczen nincs se köz-, se magánépület, mely a XV. század közepét megelőző időig tudná családfáját felvinni, viszont az Óvár falai még ma is bőven mutatnak román és korai gót stílusban épített olyan részleteket, amelyek az egri püspök betörése előtti kor emlékeképen maradtak reánk. így feltehető, hogy csupán a hegytetőn épült vár vált romhalmazzá, míg a völgyi városrész nem pusztult el teljesen. A selmecziek tehát az Óhegyet épen azért hagyták oda véglegesen s városuk harmadik felépítését azért kezdték el annak mai helyén, mert az Óvár megmaradt falai körül az élet továbbfolytatásának lehetőségei inkább kínálkoztak. A harmadik város felépítése Se h a yd e r Péter bíró nevéhez fűződik, ki az elpusztult templomok helyébe, a középső Ringen, a mai Katalin templom helyén felépíti a Katalin kápolnát, mint az új város grémiumát. Lassan felépül újra a dominikánus kolostor és a Miklós templom is, továbbá a régi kamaraház a Flemming ház helyén s az arany- és ezüstválasztó üzem (Scheyd und Preun Gaden) a mai kamaraház helyén. Ekkor építik őseink az Óhegy lejtőjének legalsó fokain a felső Ringet a Miklós kápolnával összekötő Peltscher Gasse-t is (a mai Rózsa uccát), mint a selmeczi Belvedere-t. A harmadik városnak ebben az időben még nincsenek monumentális épületei, mert a lakosságot a szörnyű csapások elszegényítették, a Ringburgerek még nem ocsúdtak fel ájultságukból s megelégszenek a kezdetleges restaurálással. Ennek a vérszegénységnek nyomai mindenütt kiütköznek. Az urbura összege olyan csekély, A város lassú lábbadozása idejében körülbelül húsz évig Giskra és a husziták voltak az urak a bányavárosokban. Ez az uralom ugyan nem jelentett elszakadást a szent koronától, mert Giskra vagy a király (V. László) nevében, vagy mint az ország egyik főkapitánya gyakorolta a főhatalmat, azonban mindenesetre vérkeringési zavart okozott a város életében, mely elesettségéből csupán azóta kezd rohamosan felemelkedni, mikor visszakerül Mátyás jogara alá. A huszita uralom nem tünt el nyomtalanúl a város felett, mert egyrészt elhintette a reformáció csiráit, másrészt az eddig tisztán német városban a szláv elem előnyomulását hozta magával, úgyhogy 1475-ben a szláv lakosságnak már külön papja is van Selmeczen. A Ringburgerek azonban féltékenyen vigyáznak a maguk exclusivitására és ősi szokásjoggá emelik, hogy városi polgárjogot se magyar, se szláv nemzetiségű el ne nyerhessen. Amikor a XVI. század elején a váczi püspök és a királyné együttes protekciójára egy magyar nemest (Szalai Mártont) nagynehezen felvesznek a polgárok sorába, beleiktatják a királyné okiratába azt a kikötésüket is, hogy ez az eset azonban praecedensül nem szolgálhat. Bélabánya elszakadása. Bélabánya (az okiratokban még mindig Fejérbányának nevezve) 14óó-ban szakadt el az anyavárostól. Ezt a függetlenségi harcot Puchenpeltz János bélabányai polgár vívta meg Budavára márványcsarnokaiban, ahol bizonyára avval nyerte meg a csatát, hogy a háborúskodó ifjú királynak nagyobb subsidiumot kínált, mint amennyi a még mindig sebeinek kötözésével elfoglalt Selmecztől kitelhetett. Érdekes, hogy Bélabánya elszakadása tu la jdonképen egyházjogi úton az által valósult meg, hogy az esztergomi érsektől külön templomához külön plébániát kapott (Jacobus, primus Dillnensis plebanus). 20