Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

Mindezeket a terheket a kincstár nem az egyes polgárokra, mint adóalanyokra, hanem — mint ma neveznők: contingentálás útján — magára a városra vetette ki, mely aztán a contingentât adót saját helyi ismeretei alaoján rótta ki a polgárokra. Amennyire ismerjük az adatokat, Selmecz mindig vezetett a többi város felett a reá kivetett adó nagysága tekintetében. Veszélyesebb volt a nyilt adórendszernél a bányatermék beváltási árának megállapítási módjában elrejtett titkos adóztatás. A Róbert Károly alatt ezüstnél 35%-ot és aranynál 40%-ot kitevő kincstári nyereség felemelésére csábító kísértésnek hódító vagy megszorult királyaink nehezen tudtak ellenállni s például Mátyás, vagy az első Habsburgok a kincstári nyereség quótáját 90%-ra emelték fel. Mintha ezek az uralkodók nem is sejtették volna, hogy a fejős tehenet nem szokás éheztetni és hogy a túladóztatás vagy a bányaipar megszüntetésére vezet, vagy visszaélések elharapódzásában kapja meg az ellensúlyát. Zsigmond városbarát politikája. Zsigmond király kiválóságát mutatja, hogy a pénzügyileg igénybevett városoknak minden módon kedvezni is igyekezett s tudatosan folytatta a nagy Róbert Károly ipar- és kereskedelempártoló várospolitikáját. Ebbeli törekvését törvényeinek hosszú sora bizonyítja. ö volt az, aki a városoknak követküldési jogot biztosított s panaszaiknak és sérelmeiknek elmondásához ezzel országos szószéket juttatott. Ezóta jelentek meg az országgyűlésen Selmeczbánya követei is. Zsigmond alatt jött létre a hat (később hét) alsómagyarországi bányaváros (városi rangraemeltetésük sorrendjében: Selmeczbánya, Beszterczebánya, Körmöczbánya, Bakabánya, Libetbánya és Újbánya) koalíciója, mely minden közös érdekű ügyre kiterjedt s utóbb Zsigmond leányának, Erzsébet királynénak kormányzása alatt a közös bányabíró intézményének szervezésével jogi formát is nyert. Zsigmond látogatása. A király, hogy kimutassa, mennyire kedveli az ő városát, úgy mint korábban (1370 és 1381) apósa, Lajos király már két Ízben is, 1423 nyarán látogatást tett Selmeczen. A lakosság kibontott zászlókkal, égő gyertyákkal harangzúgás közben ment elébe bírójával és esküdtjeivel, kamaragrófjával és papjaival együtt, nem sejtve, hogy rövid 20 év múlva a látogató király leányának védelmében a harangozó templomok és kolostorokból és örömünnepre kivilágított házakból csak üszkös gerendák fognak a gyászolókra és kétségbeesettekre rámeredni. A város átadása Borbála királynő részére. A következő évben Zsigmond a hat bányavárost ünnepélyesen átadta Borbála királynénak a királynéi udvartartás költségeinek fedezésére. Bár Borbála királyné uralkodói jogokat a bányavárosokban nem gyakorolhatott s a bányavárosok jövedelmei sem illették őt korlátlanul, mert az udvartartása részére biztosított 8000 aranyforintot meghaladó jövedelem a királyi kincstárba folyt be s így a bányavárosok átadása csak jelképes volt, Zsigmondnak ez a cselekedete több mint száz éven keresztül praecedensül szoglált és a hét bányavárost ezentúl a királyné városainak tekintették. Igy kormányoztak Selmeczen is Borbálán kívül Erzsébet, Albert király neje és özvegye, aztán Beatrix, Mátyás király neje és özvegye, majd Anna, II. Ulászló király neje s végre Mária, II. Lajos király neje és özvegye. Ezek közül Borbála túlélte Zsigmondot s mint özvegy királyné concurrált saját leányával, a később szintén özvegy Erzsébettel, amiből súlyos bonyodalmak támadtak. Ép úgy concurrált II. Lajos özvegye, Mária királyné I. Ferdinánd nejével s ezt a bonyodalmat is egyezséggel kellett kibogozni. Borbála utódai felségjogokat is gyakoroltak s így concurráltak magával a királlyal, amiből újabb bonyodalmak keletkeztek. A királynék uralmának bennünket érdeklőleg mindenekelőtt az a hatása volt, hogy a közös kormányzás alá került hat, majd hét bányaváros koalícióját még szorosabbra fűzte. Igy Erzsébet királyné idejében a hat bányaváros tanácsa a körmöczi főkamaragróf kezdeményezésére közös bányabíróul (s c a n s o r) megválasztotta Knapp Mihály beszterczebányai polgárt. Knapp és utódai Körmöczbánván székeltek., mint a bányaperek fellebbezési fórumai. A selmeczi levéltárban 1387-ből őrzött okirat szerint azonban már ebben az évben ott is működött egy „scansor Domini Regis et montanarum regni Hungáriáé", vagyis a királynak és a bányavárosoknak (m o n t a n a e) közös bánya18