Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

dett, mikor városunkat az ország bányavárosai közt az addigi elsőhelyről a második helyre szorította vissza. A kerlingi csata és Hodrusbánya alapítása. Az Anjouk legyőzték az önkényeskedő bárókat és kiirtották a közrend ellenségeit. Annál fájóbb, hogy éppen Nagy Lajos alatt érte Selmeczet olyan katasztrófa, melyet a belharcok korában is el tudott kerülni. Ott, ahol Bélabányáról a nyugat fele eső hegyeken át vezető, de azóta elpusztult út a Garamvölgyébe torkollott, állott Saskő. Királyi birtok, melynek 1351-ben Vesszős mester volt a várnagya. Ez a várúr a mondott évben elfoglalta Selmecznek azokat a külső területeit, melyek a Garam felé lejtő völgyekben feküdtek, köztük a nevezetes Fejérbányát, vagy Bélabányát (Dilin) és Hegybányát (Siglisberg) is. A hegemóniájukban sértett városiak a következő évben arra határozták el magukat, hogy erőszakkal veszik vissza Vesszős várnagy utódától, Szobonya Lászlótól az elfoglalva tartott területeket. Polgárokból és bányászokból egész kis hadsereget gyűjtöttek össze és az egyik Ringburger (Gallus) vezetése alatt éjjel elindultak a megszállott Kerling község felé. Hajnalban ért a selmeci sereg a falu melletti tisztáshoz, ahol az árulók útján értesült Szobonya várnagy katonái a selmeczieket meglepték s úgy őket, mint a segítségükre siető kerlingieket, véres harc után tönkreverték. A csatának alig maradt hírmondója. Ezt a szomorú helyet nevezte el a gyászoló Selmeczbánya a következőképen: „Zu den t o cl t e n Gebeine n". Szobonya emberei a fellázadt Kerling községet is elpusztították, mire az életben maradt lakosok hátrahagyva régi otthonuk romjait, levonultak a völgybe és Selmecz város segítségével még 1352-ben megalapították Hodrusbányát. Ugyanezen év áprilisában kaptak elégtételt a selmecziek Lajos királytól, aki a városi levéltárban őrzött latinszövegű királyi parancs szerint elrendelte az ősidőktől kezdve (ab a nt i q u o) Schebnitzbányához tartozó helységeknek, úgymint: Gerode, Kerling, Siglisberg, Dilin és Goldbach községeknek összes haszonvéte'eikkel együtt Schebnitz városához való visszacsatolását. Mint látni fogjuk, a saskői vár urai a következő századokban is sűrűn állottak elő a garamvölgyi uradalommal határos selmeczi külvárosok Hodrusbánya területére emelt igényükkel. A selmecziek azonban nem bocsátkoztak többé háborúba s jogaikat vagy a királynál vagy a garamszentbenedeki convent előtt szabályszerűen lefolytatott per útján védelmezték meg a hatalmaskodókkal szemben. Magyarország nagyhatalmi állása Nagy Lajos és Zsigmond alatt. Lajos király Szent István koronájához csatolta a délvidéki határországokat egészen a Fekete tengerig. Rövid ideig Nápolynak is királya volt s élete végén Magyarország perszonálunióba került Lengyelországgal. Viszont Zsigmond Csehországnak volt királya és hosszú időn keresztül német-római császár, a maga korában mindenesetre Európa első fejedelme. Ezek a kapcsolatok a külkereskedelmet eddig nem látott mértékben emelték s fellendítették a felsőmagyarországi ipart is. Mindez kedvezően hatott vissza Selmecz bányászatára és fejlődő iparára is. Új adók. Ez a nagyhatalmi politika azonban áldozatokat követelt s a királyok elsősorban a városi polgárság fejlődő gazdasági erejétől kívánták ezt az áldozathozást. Az eredetileg adómentes és csupán urburát fizető városi polgárok előbb rendes (collecta), majd rendkívüli (s u b s i d i a) adókkal is megrovattak. Az 1405. országgyűlésen hozott törvény (Zsigmond király második törvénye) ünnepélyesen is megállapította minden korábbi kiváltság és mentesség eltörlésével a városok egyetemes adókötelezettségét. Ugyanez a törvény állandósította mint új adónemet a városok újévi ajándékait is.