Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

ú. n. flotáló eljárást. Igen sok szakcikke jelent meg bányászati lapokban. Budapesti törvényszéki hites bányászati szakértő, a „Bányászati és Kohászati Egyesület" választmányi tagja. 1923-ban munkássága elismeréséül m. kir. bányaügyi főtanácsossá nevezték ki. A „Magyar Mérnök és Építész Egylet vm. tagja stb. Schmidt Lajos ny. m. kir. bányafőfelügyelő, nyug. bányaigazgató. Elemi iskoláit Felsőbányán és Kapnikbányán, középiskoláit Nagybányán, Mármarosszigeten, majd Selmeczbányán végezte. Gimnáziumi érettségije után a selmeczi főiskolán a bányászati és fémkohászati mérnöki szakot végezte el, utána letette a bányamérnöki államvizsgát. Bányászati pályáját a „Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt."-nál Ózdon és Rozsnyón, majd a kincstárnál Rézbányán kezdte, innen a Salgótarjáni Kőszénbánya rt.-nál Inaszón, mint a Ferenc-akna üzemvezetője, később Pálfalván, mint az Etesakna üzemvezetője, 1908-tól a kincstárnál Vrdnikon, mint bányahivatali főnök, 1910-től Budapesten az állami szénbányák központi igazgatóságánál, 1912-től Petrozsényban szolgált a kincstárnál 1920-ig. 1901—1902-ben a nyitrai 14-es honvéd gyalogezrednél szolgálta le önkéntesi évét, 1914-ben, mint hadnagy, majd mint főhadnagy az orosz frontra került. 1915—1910-ig kiképezte a csimpai bányászszázadot, 191ó-ban az oláh betörés alatt Románia ellen harcolt. 1918-ban és 1920-ban a román hűségesküt megtagadta, 1920-ban repatriálnia kellett Magyarországra, ahol a kincstár nyugdíjazta. Mint ilyen 1920— 1922-ig a Somoskőújfalusi Kőszénbánya rt. bányaigazgatója lett, majd 1922-ben a Pécs—Baranyai Kőszénbánya rt. igazgató főfelügyelője, 1925-ben a Mátrabányai Ércbánya bányaigazgatója 1927-ig, amikor Budapestre költözött s itt, mint az alapítványok és egyházi intézmények bányaszakértője működik. Schmidt Sándor dr. oki. bányamérnök, m. kir. bányügyi főtanácsos, bányaigazgató. Középiskolai tanulmányait Selmeczbányán végezte. A főiskolán a bányamérnöki szakot 1902-ben fejezte be s utána mint kincstári gyakornok, Felső-, majd Nagybányára került, de rövid működés után 1904-ben, mint mérnök kapott meghívást a „Salgótarjáni Kőszénbánya Rt." petrozsényi báműveihez. Néhány hónapi munkálkodás után azonban katonai szolgálattételre vonult be, közben megszerezte a mérnöki oklevelet is s önkéntesi évének letelte után igazgatósága, a Petrozsényben kifejtett működése alapján Dorogra helyezte át (esztergomi szénmedence), hogy a halódó üzemet életrekeltse. 1905-ben megtervezte és telepítette az „Auguszta" aknát, 1906-ban megindította vezetése alatt a Hungária mészipartelepet, 1908-ban Dorogon helyezték üzembe az országban az első turbogenerátort. Nem kímélve fáradságot, lázas tevékenységgel dolgozik. Gyorsan halad pályáján előre, már 1911-ben, 29 éves korában teljhatalmú és önálló vezetője volt a bányakerületnek. 1915-ben megindította a Reimann-altáró kihajtását és a Reimann-akna lemélyítését s ezzel alapját fektette le Dorog és vidéke mai kifejlett bányászatának. Nevéhez fűződik a Kolónia kiépítése, a villamos központ újjáépítése 1906-ban és az új szénosztályozó üzembehelyezése 1917-ben. A bányát fenyegető vízveszélyt is megoldotta 1924-ben. A bányászati munkák fejlődésével és a termelés emelkedésével párhuzamosan készülnek el a kolónia, iskolák, kórházak, mentőállomás és egyéb kultúrális és szociális intézmények. Templomot is épített. Mindezek az alkotások az ő nevét hirdetik s tanúságot tesznek alkotó tehetségéről és szociális érzékéről. A soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolán ő szerezte meg elsőnek a bányamérnöki doktorátust. Valláserkölcsi tevékenységének elismeréseképen a pápától a Szt. Gergely-rend középkeresztjét kapta és 1923-ban legfelsőbb helyről a bányaügyi főtanácsosi címet nyerte el. Selmeczy (Szpiska) Mihály m. kir. erdőmérnök. Szül. Hodrusbányán 1893-ban. Selmeczbányán 1911ben tett érettségit, s ugyanott végezte a bányászati és erdészeti főiskolán az erdőmérnöki szakot 1917-ben. Az államvizsgát 1920ban Budapesten tette le. Katonai szolgálatra 1915-ben vonult be a losonci 25. cs. és kir. gyalogezredhez. Tizenkét hónapot töltött az o!asz és orosz frontokon. Katonai kitüntetései: bronz vitézségi érem és Károly csapatkereszt. A háború után 1919-ben Selmeczbányáról kiutasították s még ez évben az „Országos Faértékesítő" hivatalba került, ahol 1920. végéig szolgált, majd a szekszárdi erdőhivatalnál nyert beosztást, ahol 1925-től már, mint hivatalvezető teljesített szolgálatot s 1928-ban a salgótarjáni erdőhivatal vezetője lett. Legutóbb a miskolci erdőigazgatóságnál működik. Schréder Gyula oki. vaskohómérnök, vasgyári és bányaigazgató. Született 1856-ban Szomolnokon (Szepes m.). Középiskoláit részben a lévai, részben a selmeczbányai piarista gimnáziumban végezte és 1873-ban a selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti főiskolán a vaskohászati szakra iratkozott be. Vaskohómérnöki oklevelét 1878-ban nyerte el. Katonai önkéntesi évét 1876ban Miskolcon szolgálta s ugyanazon évben a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárhoz mérnökgyakornokká nevezték ki. 1878—1880. években a selmeczi m. kir. bányászati és erdészeti akadémia vegyészeti tanszékénél, mint tanársegéd működött, majd 1880ban kinevezték a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárhoz vegyésznek, ahol később az acélművekhez helyezték át. Itt tevékenyen részt vett a Bessemer—Martin acélkohók építésénél és üzembehelyezésénél. Ebbeli szolgálatainak idején az acél gáztalanításánál saját találmányú (különösen vasúti mozdony- és kocsikerekek öntésénél) eljárásait vezette be, melyhez a diósgyőri vas- és acélgyár szabadalmat nyert és mely eljárás ma is használatos. Ennek elismeréséül a gyári telepen nevéről utcát neveztek el. Az állami szolgálatot 1892-ben hagyta el és a magyarországi Coburg hercegi bányák- és vasgyárak igazgatását vette át. Innen, 1911-ben Gömör- és Szepes vármegyék törvényhatóságainak s e vármegyék közéletében kifejtett tevékenységének elismerésével vonult nyugalomba. Nevéhez fűződik a Coburg hercegi bányák és vasgyárak megszervezése, a breznóbányai—vöröskői vasút-, a garamvölgyi szolgabírói hivatal, a pohorellavasgyári és sztraczenai róm. kath. és a nándorvölgyi ág. ev. templomok létesítése, továbbá a garamszécsi (Po172