Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

kenységet titkári rangban. Selmeczbányán egy évig a főiskolai kör elnöke volt. 1916-ban nősült, egy leánygyermeke van. Schláger Árpád róm. kath. apát, gödöllői kir. vártemplom plébánosa, szentszéki tanácsos, érd. esperes, kormányfőtanácsos. Vácon, a piarista főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait s ott 1889-ik évben érettségizett. A theológiát ugyanott végezte és 1895-ben május 20-án szentelték pappá. Több helyen, mint tanítóképzői hittanár és mint káplán működött, majd a váci püspöki udvarhoz, mint udvari pap helyeztetett át, ahol a szentszéki tanácsosi kinevezést nyerte el. 1903-ban nevezetetett ki Soroksárra plébánossá, mely hivatalát 1912-ig töltötte be, ahol esperesi kinevezését kapta meg. 1912-ben lett a gödöllői kir. vártemplom plébánosa, 1918-ban IV. Károly király pedig kobláni apáttá nevezte ki. A világháború alatt az udvar által fenntartott kir. kastély tiszti- és legénységi kórházában 1914—1918-ig beteg katonáink lelki gondozója volt. A forradalom idejében okos és erélyes fellépésével megakadályozta a szélsőséges elemek garázdálkodását. 1931-ben a m. kir. kormányfőtanácsi címet kapta. A községi képviselőtestületnek és számos más helyi egyesület vezetőségi tagja. Több egyházi és napilapban jelentek meg művei, úgyszintén egyházi, gazdasági és társadalmi cikkei. Plébánosi működéséhez fűződik az apáca iskolanővérek letelepítése és a gödöllői leányiskola felállítása. Ezenkívül a katholikus kultúrházat építette, melyben a kedett. Az „Öreghegyen" egy szép templomot emelt. Egyesületünk zászlaját ő szentelte fel. 1931-ben Gödöllőn a barokk-szobrokat az Országos Műemlékek Bizottsága segítségével teljesen restauráltatta. Szent Imre jubileumi év emlékére Gödöllőn a Ferenc József-téren Szent Imre herceg-szobrot állíttatott fel. Kitüntetései: 1903-ban X. Pius pápa rendjellel ajándékozta meg. A Vörös Kereszt háborús érdemérmét kapta. A T. E. Sz. érdemérmével is kitüntették. Schleicher Aladár dr. műegyetemi c. rk. tanár, magánmérnök. 1891 — 1899-ig a losonci főgimnáziumot, 1899-től 1902-ig a selmeczbányai akadémiát végezte el, s 1904-ben fémkohómérnöki oklevelet nyert. 1910-ben a budapesti tudományegyetemen bölcsészeti doktori szigorlatot (kémia, fizika, matematika) tett. 1910—1912-ig a charlottenburgi technikai főiskolán állami kiküldetésben a metallográfiában való további kiképzés céljából folytatja tanulmányait. Selmeczbányai éveinek idején élénken részt vett az ifjúsági életben, az Akadémiai Körnek egy ízben alelnöke, az 1901-ben Selmeczbányán tartott Országos Diákkongresszusnak pedig főtitkára és az ez alkalomból megjelent „Diákkongresszusi lapok"-nak szerkesztője volt. 1902-ben lépett állami szolgálatába, melyet azonban, mint c. főbányatanácsos 1922ben önként elhagyott s azóta magánmérnöki tevékenységet folytat. A háború idején a bécsi tüzérségi arzenálban 3 éven át az anyagvizsgálat vezetője volt. Széleskörű irodalmi munkásságot fejtett ki a metallográfia és a fémek technológiája terén, s ebbeli kísérleti tanulmányai nagy számban jelennek meg magyar, német és francia szakfolyóiratokban. Az Orsz. Magy. Bányászati és Kohászati Egyesület kiadásában 1917-ben „A metallográfia alapfogalmai" címmel jelent meg könyve. 1919-ben a budapesti József műegyetem a metallografia magántanárává habilitálta, ugyanitt 1932-ben a rendkívüli tanári címet kapta. 1923—1928-ig a soproni főiskolán, mint meghívott előadó a metallográfiát és a fémek technológiáját adta elő, 1928—1934-ig pedig ugyanott, a szigorlatokon a fémek technológiájából vizsgáztatott. Ezen működésének elismeréséül 1934-ben a m. kir. bányaügyi főtanácsosi címmel tüntették ki. A különböző szak- és egyéb célú egyesületekben, illetve azok választmányaiban állandóan tevékeny részt vett, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet bányászati- és kohászati szakosztályának 1931—1934-ig elnöke volt. Schmidt György oki. bánvamérnök, m. kir. áll. vasgyári műszaki tanácsos. 1908—1912-ig hallgatta a selmeczbányai bányászati és erdészeti főiskolán a bányamérnöki szakot, 1914-ben nyerte el a bányamérnöki oklevelet. 1912ben a m. kir. vas-, acél- és gépgyárak igazgatósága szolgálatába lépett és 1920-ig a gyalári vasércbánya „mély-szintek" üzemvezetője volt. 1920-ban Erdélyből az oláhok kiutasították s úgy került a diósgyőri m. kir. vasgyár bányászati ügyosztályába; a vasérckutatás (geofizikai felmérésekkel) részhez megb. főnökhelyettesként. A tornaszentandrási vasércbánya, a diósgyőri homokbánya és a mészkőfejtés üzemvezetője. Két ízben a diósgyőri m. kir. vasgyári műszaki titkári teendőivel is meg volt bízva. 1920. IX. 1—1921. IV. 30-ig Pereces—Újakna üzemvezetését látta el. Több diósgyőri kultúrális egyesület választmányi tagja, aleiSchmidt Jenő m. kir. bányaügyi főtanácsos, volt bányaigazgató. Hegybányán (Hont m.) született 1876-ban. Selmeczbányán végezte tanulmányait a bányászati főiskolán 1899-ig és az államvizsgát 1901-ben tette le. Állami szolgálatát Felsőbányán, az állami fémbányánál kezdte meg. 1902-ben került Nagybányára, mint üzemvezető mérnök, majd 1907-ben a pénzügyminisztérium bányászati ügyosztályába rendelték be. 1908-ban az állami szénakció megindításával egyidejűleg Petrozsényba helyezték át, mint főnökhelyettest. 1909-ben a komlói kincstári szénbányákhoz a bányahivatal vezetésével bízták meg, ahol 1917-ig működött, amikor mint bányafőmérnök nyugdíjba vonult. Ez időtől kezdve az Északmagyarorszógi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat rt. bányáinak igazgatói teendőkkel megbízott vezetője volt 1925-ig, akkor a Salgótarjáni Kőszénbánya rt. a nagynémetegyházi szénmedence megfúrásával és az ottani bányák tervezésével bízta meg, mely munkálatokat 1927-ig vezette. Azóta bányamérnöki irodája van és mint nagyobb szénvállalatok műszaki tanácsadója működik. A szénbányászat mellett fémbányászati kérdésekkel is foglalkozik. Nagybányán az állami fémbányászatnál igen gazdag feltárásokat végzett saját kezdeményezésére. Komlón az állami bányát teljesen újjáépítette, mely így a legmodernebb bányává lett. A recski rézbánya feltárását is ő végezte, akkor állította fel teljesen modern alapon az ércek előkészítésére az nöke, illetve elnöke. 171