Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

fukar kapuit s két kézzel szórták a magyar bányavidék termékeit a pápa, az európai udvarok és egész Itália felé, ennek a hirtelen arany és ezüst inflációnak hatása alatt az európai árak lázas emelkedése indult meg a drágulás minden kísérő jelenségével együtt. így nyujtottuk mi nemcsak a valóságban, de képletesen is az Anjouk küpolitikájához az ércfedezetet. Gyökeresen felforgatták azonban ezek a reformok Selmeczbánya és a selmeczi bányapolgárok helyzetét is. Egycsapásra megszűnt a nemes érckereskea'és és a Ringburgerek a spekulációtól visszatértek az ő bányáikhoz, melyek termékeiért most 35—40%-kal kevesebbet kaptak ugyan, de evvel szemben állandó és olyan vevőt nyertek a kincstárban, mely a kínálatot mindig és azonnal felvette. Emellett a biztos értékmérőre alapított forgalomban, a helyreállított jogrendben és jogbiztonságban, a fejlődő iparban és kereskedelemben, az Anjou királyok pompás úthálózatában, a magyar nagyhatalom európai összeköttetéseiben és a velejáró külkereskedelemben áldozataikért busás ellenértéket kaptak, úgyhogy aligha tévedünk, ha a selmeczi bányaipar felvirágzásának és Selmeczbánya későbbi gazdagságának alapját Nekcsei tárnokmester reformjaiban keressük. Ezek a reformok ringatták a későbbi polgárnábobok (a Rubigallusok, a Rösselek, Steckek, Oederek, Schlocherek és Reutterek) vagyonának bölcsőjét is. Valószínű az is, hogy a nemes érctermelésnek az a legitim maradéka, melyet a reform a kényszerbeváltás alól felszabadított és a háziszükséglet részére való feldolgozásnak engedett át, esetleg illegitim kibővüléssel is, volt a megindítója a selmeci aranyműves és ötvösiparnak. Körmöcznek főbányavárossá való emelése. Az aranyvaluta behozatala az ezüstpénzt váltópénzzé degradálta ugyan, azonban a belföldi forgalom ezután is túlnyomóan ezüstpénzl használt fizetési eszközül. Ebből a szempontból tehát az aranyvaluta életbeléptetése nem érintette súlyosan Selmecz bányavárosi rangját. Annál hátrányosabb volt azonban Nekcseinek az az intézkedése, mellyel az alsómagyarországi bányavidék pénzverőjét nem Selmeczen, de Körmöczön állította fel s ezzel a bányaigazgatás központjává is Körmöczöt tette meg, úgyhogy ettől fogva a selmeczi kamara csak alsóhatósága volt a körmöczi főkamarai hivatalnak. Hozzá kell venni ehhez azt is, hogy a bányavárosok finomító házaiban finomított és hitelesített arany és ezüst most mind a körmöczi pénzverőbe áramlott s így ennek a pénzverőnek a jelentősége a korábbi korszakok pénzverőinél sokkalta nagyobb volt. Emellett Körmöcz főbányavárossá emelésének volt a következménye az is, hogy ő kapta a hét bányaváros szövetkezése után a bányaperek fellebbezési fórumát. Végre a Róbert Károly és utódai idejében egyre jobban kiépült kárpáti utakat is Körmöczön keresztül vezették, míg Selmeczbánya, mely pedig eredetileg egy minden irányban szétágazó úthálózat középpontjában feküdt, kezdett kiesni a garamvölgyi forgalomból. A tárnokmestert, mint az aranyvaluta megteremtőjét, valószínűleg az vezette elhatározásánál, hogy a csehországi Kuttenbergből hozott bányászok ebben a korban a körmöci aranybányászást fölöttébb virágzó fokra emelték, míg Selmeczen inkább csak ezüstöt bányásztak s így az új pénzverőt elsősorban Körmöcz láthatta el arannyal. Selmecz mindig keserűen érezte ezt a mellőzést és különösen azóta, hogy királynői jogar alá került, egyre ostromolta a királynőket, később a Habsburg uralkodókat a pénzverőnek Selmeczbányára való áthelyezése érdekében. Azonkívül azonban, hogy 1598-ban valóban sikerült másfél esztendő tartamára áthelyeztetnie a pénzverőt, kérései nem találtak meghallgatásra. A török veszedelem óta különösen azért sem, mert Selmecz közelebb esett a török ellen emelt védelmi vonalhoz, mint Körmöczbánya. Szinte felmérhetetlen, mi történt volna, ha Selmecz kapja a pénzverőt, főkamarát és a főbányavárosi rangot. Ha alkonyi órákban, mikor az épületekkel zsúfolt völgykatlan kontúrjai sejtelmesebbek és fokozottabbak, a vöröskúti hágóról az Öhegy oldalában vezető úton lefelé haladunk, ez a mellőzött város a maga gótos váraival, tornyaival, Ringjeivel, Háromság-szobrával, kupoláinak s piros és szürke tetőinek egymás mellett és egymás felett ágaskodó gazdag skálájával még ma is metropolisként hat az elámult nézőre, míg Körmöcz csupán egy kis, bár patinás vidéki város benyomását kelti. Ha Körmöcz a rangemelés dacára csak idáig tudott jutni, Selmecz viszont a mellőztetés ellenére ilyen fokra tudott emelkedni, a történelem utólagosan megállapíthatja, hogy a különben halhatatlan emlékű Necskei tárnokmester végzetesen téve16