Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

III. FEJEZET. SELMECZBÁNYA, MINT A MAGYAR NAGYHATALOM KULCSVÁROSA. Magyarország ércgazdagsága. Magyarország Róbert Károly uralkodásának második szakában európai nagyhatalommá vált. Ezt az alakulást csak akkor érthetjük meg, ha azt mindenekelőtt Magyarország rendkívüli ércgazdagságára vezetjük vissza. A XIV. században a magyar bányákból kikerült ezüst az európai termelés negyedrészét, a magyar bányákból kikerült arany pedig az európai termelés 80%-át tette ki. Másrészt az ebben a században fellendülő déleurópai ipar rézszükségletét túlnyomóan Besztercebánya rézbányái elégítették ki. Igy a magyar nagyhatalom kapuját, a tündérmesékhez hasonlóan, hármas lakat tartotta bezárva: egy rézlakat, egy ezüstlakal és egy aranylakat. Ezeket a lakatokat kellett sorra kinyitni, hogy Magyarország átléphesse a nagyhatalom küszöbét. Beszterczebánya hozta a kulcsot a rézlakathoz, Selmeczbánya az ezüstlakathoz és Körmöczbánya az aranylakathoz. Mivel pedig az európai pénzforgalom túlnyomúan ezüstpénzzel bonyolódott le s az ezüsttermelésnek Selmeczbánya volt a középpontja, legalább a kezdeti időben ennek a nagyhatalmi politikának a sikere elsősorban a selmeczi bányáktól függött. Nekcsei Dömötör reformjai Az országnak nemesércben való rendkívüli gazdagsága azonban csupán nagyszabású reformok mellett érvényesülhetett. Ezek a reformok Róbert Károly geniális öreg tárnokmesterének, Nekcsei Dömötörnek nevéhez fűződnek. Nekcsei reformja előtt a kincstár által vert ezüstpénz ezüsttartalma nem felelt meg névleges értékének. Olyik királyunk alatt a belérték alig érte el a névleges érték 10%-át. Azonkívül szokásba jött, hogy a kincstár évenként kicserélte a pénzérméket s azokat a pénztulajdonosoktól kényszerbeváltási áron váltotta be. Igy a kincstár kettős haszonhoz is jutott és nevezték ezt lucrum camerae-nak. Eredménye ennek a rendszernek természetesen az volt, hogy a rossz pénz kiszorult a forgalomból s a lakosok egymásközt külföldi pénzérmék, vagy veretlen ezüstrudak segélyével kereskedtek. A jogbizonytalanság pedig nem ismert határt. Evvel az állapottal szemben Nekcsei reformja teljes értékű pénz veretését rendelte el, úgyhogy ettől fogva a belérték és névleges érték között nem volt különbség. Ez a felbecsülhetetlen jelentőségű intézkedés egy csapásra meggyógyította, megélénkítette és az európai forgalomba belekapcsolta Magyarország gazdasági életét és Róbert Károly újonnan vert ezüst déná

rjait, majd körmöczi forintosait egész Európában keresték. Nekcsei második reformja az arany és ezüst beváltás kincstári monopóliumát és a nemes ércek szabadforgalmának eltiltását rendelte el. Korábban ugyanis a bányabirtokosok korlátlan tulajdonosai voltak a kiaknázott nemes ércnek és miután a kincstárnak megfizették a 8, illetve 10%-os urburát, tulajdonukkal szabadon rendelkeztek, úgyhogy a schebnitzi Ringburgerek nemcsak őstermelők voltak, de nagykereskedők is, kik termékeiket piacra (a külföld felé különösen a bécsi piacra) vitték s az árak megállapításánál európai arányú spekulációt űztek. A reform ezt az állapotot megszüntette-, az egész ezüst- és aranytermelés (a háziszükséglet csekély fedezetén kívül) kötelező kincstári beváltásra került s a beváltott aranyra és ezüstre egyedárúsági jogot nyert kincstár belátása szerint látta el nemes érccel a belföldet és külföldet. A beváltási árat a reform úgy állapította meg, hogy ez az ezüstnél körülbelül 35%-kal, aranynál pedig 40%-kal volt kisebb a piaci árnál, ami egyértelmű volt azzal, hogy a bányabirtokos az urburán kívül további 35—40%-ot a kényszerbeváltásnál is adózott a kincstár javára. Nekcsei harmadik reformja végre az aranyvaluta behozatalára, vagyis az aranypénzek kizárólagos értékmérőül való elfogadására vonatkozott. Ezzel a reformmal ez a óOO év előtt élt, de teljesen modern szemléletű öreg tárnokmester, az ezeréves Magyarországnak — hogy mai csengésű címmel tiszteljük meg — legnagyobb pénzügyminisztere az ország gazdasági és pénzügyi átalakítását betetőzte. Kifejteni azt, hogy mit jelentettek ezek a reformok az országra nézve, túlhaladja ennek a kis értekezésnek a határait. Kápráztató hatását talán legjobban példázza, hogy addig, amíg a felsőmagyarországi bányák kincsei Róbert Károly kincstárában halmozódtak és szaporodtak, Európa a legnagyobb defláció korát élte; mikor pedig Nagy Lajos király és özvegy anyja a nápolyi hadjárat alkalmából kinyitották a kincstár 15