Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

jusban topánfalvai (Torda-Aranyos m.) erdőgondnokká nevezték ki. A forradalom kitörésekor (1918. nov. hó) Tordára, majd az év végén Gödöllőre menekült s ott nyert beosztást. 1921-ben főmérnökké, 1935-ben erdőtanácsossá nevezték ki. 193ó április 14-én külső szolgálat közben szerzett meghűlés következtében hunyt el 52 éves korában. Korai halála nemcsak családjának, de a gödöllői erdőigazgatóságnak is nagy vesztesége, amelynek több, mint 17 éven át volt lelkiismeretes, buzgó tisztviselője. Irodai munkáján kívül sokat foglalkozott földméréssel s mint ilyen, gyakran volt bírósági- és magánszakértő. Gyermekei: Mária, Erzsébet, Gyula és Ilona. Kövesi Antal egyet, nyilv. r. tanár, a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola volt rektora és prorektora, a mechanikai tanszék előadó tanára. A budapesti Markó-utcai reálban tett jeles eredménnyel érettségi vizsgát, majd elvégezte a kir. József műegyetem gépészmérnöki fakultását és gépészmérnöki oklevelet nyert, önkéntesi évét a 7-ik pionier zászlóaljnál szolgálta le. üzemi szolgálatát a MÁV főműhelyében kezdte meg, majd a Magyar-Belga gyár műhelyfőnöke lett. 1901-ben került a Főiskolára Herrmann Emil főiskolai tanár mellé adjunktusnak. 1906-ban rk., majd 1907-ben rendes tanár lett. Nagyobb külföldi tanulmányutakat tett Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Boszniában, Belgiumban. Szakfolyóiratokban megjelent számos közleménye általános elismerésben részesült. Nevezetesebb tankönyvei: „Erdészeti géptan", „Szilárdságtan", „Gőzgépek számítása". Német nyelven megjelent művei közül felemlítendők: „Die Gleichung der ballistischen Kurve", „Die Drehungsbeanspruchungen der Walzeisenträger", „Die Tragfähigkeit der Konstruktionen auf Grund neuen Theorien", „Der Csornaer Autoumfall v. mech. technologischem Standpunkte", „Die Elektrische Schweissung und die Berechnung der Verbindungen", „Reynolds'sche Zahl und deren Änderung" stb. A bányagéptani tanszék hosszabb helyettesítéseért pénzügyminiszteri elismerésben részesült. 1917-ben mint a főiskola rektora, népfölkelőezredes-mérnöki címet és jelleget kapott kitüntetésképpen a Mérnöki Kamara megalakításánál kifejtett és a ballisztikai problémákban való működéseért. Sopron város törvényhatósági és kisgyűlési tagja, a közüzemi bizottság elnöke, a „Felső Oktatási Tanács" tagja, a „Nemzeti Munkavédelem" körzetvezetője. Képesített vasúti főmozdonyvezető és mótorvonatvezető. Előadja a mechanikát, szilárdságtant, grafosztatikát, vasszerkezeteket és hydromechanikát stb. f Krausz Géza oki. erdőmérnök, városi erdőmester. Született 1860ban Selmeczbányán. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémia erdészeti szakját végezte el. Pályáját — mielőtt Selmeczbánya város szolgálatába lépett, — az állami erdőgazdaságnál kezdte el és Stubnyán, valamint Mármarosszigeten szolgált, — azután lett Selmeczbánya erdőmestere. Kiváló szakember volt, aki sokat fáradozott a város erdőgazdaságának fejlesztésén. Szakirodalommal is foglalkozott s 1900-ban megírta „Selmecz és Bélabánya szab. kir. város erdészete" című értékes s városgazdaságtörténeti szempontból fontos szakmunkáját. Munkabírásának teljében 1901. február hó 12-én húnyt el Selmeczbányán. Veje, Erős Rezső Nagykanizsa város erdőmestere, Emlékkönyvünk első részében az Ö műve alapján írta meg a város erdészetének történetét s ezzel a „Selmeczbányaiak Egyesületé"-vel karöltve maradandó emléket állított a jeles szakembernek és volt városi főtisztviselőnek. Krcsméry Vladimír oki. vaskohómérnök, ny. áll. vasgy. műsz. főtanácsos. Született Garamszegen (Zólyom m.) 1873-ban. Az elemi iskola hat osztályát a badini (Zólyom m.) ág. ev. népiskolában, a középiskolát a beszterczebányai ág. ev. algimnáziumban, illetve a selmeczbányai ág. ev. lyceumban végezte s ugyanott érettségizett. Tanulmányait a selmeczbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián folytatta és fejezte be 1896-ban a vaskohómérnöki szakon s nyert 1899-ben oklevelet, önkéntesi évét 1896—97. évben Bécsben szolgálta le, később tartalékos hadnagy, 1906-tól pedig a beszterczebányai 16-os honv. gy.-ezred tart. hadnagya. 1897-ben lépett a zólyombrézói m. kir. vasgyár szolgálatába s az acélcsőgyárba osztatott be, melynek 1908-ban önálló üzemvezetőjévé neveztetett ki s annak élén 1919 május haváig állott. Ez idő alatt a csőgyár termelését a négyszeresére bővítette ki; az 1902—1905. években pedig a varratnélküli (Briede-rendszer szerinti) csőgyártást vezette be. A megszállás után a csehek kiutasították s 1919. év őszétől a diósgyőri m. kir. vasgyár nagykalapács és hidraulikus présmű üzemvezetésével bízatott meg; 1920. év tavaszán azonban műszaki főtanácsosi ranggal nyugalomba vonult. Meghívást kapott a csepeli Weiss Manfréd-gyárhoz a csőgyártás berendezése céljából, itt 1920-ban berendezte a tompahegesztésű és Mannesmann-féle csőgyártást s azóta is ott működik. Élénk közéleti tevékenységet fejtett ki. A háború alatt vezetője volt a hadikórháznak és a hadifogoly munkásosztagnak, hat éven át Zólyom vm. megyebizottsági tagja. Csepelen 1928 óta községi bizottsági tag, 14 év óta a Weiss Manfréd gyári dalárda, majd a Magyar Szabványügyi Intézet XII. D. osztályának elnöke. Egyetlen fia Miklós oki. gépészmérnök 1935. évben váratlanul húnyt el. f Krepuska Lajos, volt városi főmérnök, Budapesten, 1863. aug. 21-én született s ugyanott halt meg 1930. febr. 25-én. Középiskoláit, a vasúti tiszti tanfolyamot s a műegyetemet Budapesten végezte. Mérnöki pályáját a dévai államépítészeti hivatalnál kezdte. 1898-ban meghívták Selmeczbányára városi főmérnöknek, mely hivatalát 5 éven át nagy ügyszeretettel és alkotó tudással töltötte be. Az itt eltöltött néhány esztendő, — melyre mindig nagy örömmel emlékezett vissza, — elég volt arra, hogy hűséges selmeczivé váljék. Tevékeny részt vett Selmeczbánya városi vízvezetékének létesítése és Vihnye fürdő technikai kifejlesztése és szépítése munkálataiban, valamint a város magyar értelmiségének társadalmi életében. 158