Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Történelmi rész - Dr. Fejes Béla: Selmeczbánya története

címzett Mária-templomukat most már korai gót stílusban. Immár ez a templom a város plébániatemploma, mert 1275-ben a Miklós-kápolna mellett épített kolostornak a dominikánus rend részére való átadásakor az egyházat képviselő Reinhold plébános és esztergomszenttamáshegyi prépost (Magister Renoldus) biztos tudomásunk szerint az óvári templomnak volt a javadalmasa. Ugyanez alatt az idő alatt épült fel a mai német templom helyén a Szent Miklós „kápolna" (Capella S. Nikolai), mint a város második temploma. A latin „capella" szó ugyanis nem kis templomot (kápolnát) jelent, de minden templomot, mely nem plébániatemplom és ahol a plébános nem személyesen, de káplánja (capellanusa) útján tart misét. Helytelen tehát az az előadás, mely szerint a német templomot a Miklóskápolnából később építették volna fel, mert a tatárjárás után épült templom immár 700 éves fennállását csak a Rozgonyi-féle betörés (1442) a Józsa páter seregeinek gyujtogatása (1679) és a XIX. század elején dúlt tűzvész szakította meg három ízben, de mindig csak ideiglenesen. Ugyanekkor épült a Miklós-templom mellett az a kolostor is, melybe 1275-ben a dominikánusok költöztek be. Van azonban olyan felfogás, hogy a dominikánus kolostor már a tatárvész előtt épült s így egyike volt Európa legrégibb domokosrendi zárdáinak. Eszerint ez a szerzetesrend 1275-ben csak visszanyerte a tatárok által elpusztított kolostorát. Végre ugyanebben az időben alapították, némelyek szerint a piarista rendház helyén, mások szerint a későbbi alsókapú táján a városalapító IV. Béla király nővéréről, thüringiai Szent Erzsébetről elnevezett kórházat, a bányavárosok első kórházát is. Mindezek a nagyszabású építkezések H a I Im a n n selmeczi bíró nevéhez fűződnek. A Selmeczbánya múltjával foglalkozó monográfiák legtöbbje szerint a selmecziek csak akkor költöztek le az Óhegyről (Staro mesto) a völgykatlanba, amikor 1442-ben az egri püspök az Óhegyen épült régi várost felégette. Az elmondottak alapján azonban alig hihetünk ennek a feltevésnek, mert ha a város főtemploma az óvári dombon foglalt helyet olyan időben, amikor országos törvény kötelezte a lakosokat a templomhoz való közellátásra, akkor a város zömének is a plébániatemplom körül kellett elhelyezkednie. így valószínűbb, hogy a schebnitziek, akiket a dominikánus kolostor átadásáról szóló okirat immár utoljára nevez bana-belieknek, a tatárok által rombadöntött várost túlnyomórészben már mai helyén építették fel, a hegyen talán templomot se építettek újból, hanem csupán katonai őrség részére szolgáló fallal körülkerített citadellát, míg az új patrícius palotákat a nagy városépítő Hallmann és társai már az Elender Bach mentén alakult Ringeken emelték. Ugyanezeken a Ringeken tartották a Hallmann bírósága idejében nyert vásárjog alapján minden hét szombatján azokat a máig szokásos heti vásárokat is, melyeken eladóként és vevőként összesereglett a város hegemóniája alá tartozó és a Garamig elnyúló vidék lakossága. Csák Máté. Ujabb 25 év múlva Schebnitz szabad királyi város már nem volt királyi város. Ez az állapot körülbelül húsz esztendőn keresztül tartott, amely idő alatt a magyar királyoknak tűrniök kellett, hogy királyi városukban trencséni Csák Máté gyakorolja a felségjogokat. A király kamaragrófja helyébe Csák Máté ispánja lépett, a schebnitziek a kiaknázott nemes fémek után urburát neki fizettek és a pénzveréshez ezüstöt szállító társzekerek Esztergom, vagy Óbuda helyett a trencséni országúton indultak el, mert Csák Máté trencséni udvara külön pénzt is veretett. Mivel azonban a hűbériség korszakában a főhatalmat eddig is kiskirályok (bárók) gyakorolták egész országrészek felett, a voltaképpeni különbség abból állott, hogy az a királyi bányaváros, mely eddig szigetként emelkedett ki a nagy oligarcha vármegyékre kiterjedő birtoktengeréből, most maga is elmerült ebben a tengerben. Csák Máté egyébként enyhe uralmat gyakorolhatott Schebnitzbánya felett s megbecsülhette azt, mert forrásaink mitsem tudnak Csák Mátéról és amikor a források hallgatnak, a polgárságnak jól megy a sora. Midőn tehát a rozgonyi csata után Schebnitz város is visszatért Róbert Károly király jogara alá, ennek a visszatérésnek a lényege nem abban állott, hogy Selmecz szabadult a bitorló báró hatalma alól, hanem sokkal inkább abban, hogy a kiskirályság szűk határai közül egy most bontakozó nagyhatalom keblére tért vissza. 14