Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Életrajzok

ilyen, 1929-ben igazgatóhelyettessé lépett elő. 43 évi közhasznú műszaki munkásság után vonult nyugalomba. A Magyar Műszaki Szövetségnek köztiszteletben álló alelnöke. f Farbaky Gyula volt bányászati és erdészeti főiskolai tanár. Munkácson született 1870 április 18-án, meghalt Selmeczbányán 1911 október 26-án. Középiskoláit a kassai áll. főreáliskolában, a fémkohászati szakot pedig a selmeczi akadémián végezte 1891ben s oklevelét 1894-ben jeles eredménnyel szerezte meg. 1891től 1894-ig a főiskola tanársegéde, azontúl pedig Naihenben dr. Dürre professzor asszisztense. Állami ösztöndíjjal az acheni, majd a charlottenburgi kir. technikai főiskola hallgatója volt. Szakirodalmi tanulmányai a Bányászati és Kohászati Lapokban, majd több német szaklapban jelentek meg. Tankönyvének csupán vázlata készülhetett el, mert annak megírását korai és váratlan, a selmeczi társadalmat mélyen megrendítő halála akadályozta meg. Pályafutását a selmeczi fémkohóban kezdte, mint kohómérnök, közben megbízást kapott a millenáris kiállításon a fémkohászati tárgyak szakszerű elrendezésére, majd 1900-ban a párisi kiállításon hasonló tevékenységre. Kiküldetés révén végig járta a nyugati és északi országokat, ahol a kohókat tanulmányozta, majd a m. kir. pénzügyminisztérium XIV. bányászati ügyosztályához osztották be. 1905-ben került a selmeczi főiskolára tanárnak s ebben a minőségében szólította el 1911-ben a Teremtő. f árvanagyfalvai Farbaky István 1837 augusztus 15-én Nyíregyházán született, evang. papicsaládból származott. A gimnázium alsó osztályait szülővárosában, a felsőosztályokat az eperjesi ág. ev. kollégiumban végezte. A selmeczi akadémián az 1854—58. években hallgatta a bányászati és kohászati szakokat, ahol 1859-ben asszisztens, 1867-ben pedig rendes tanára lett a mathematikai és mechanikai szaknak. Azontúl más szakot is tanított és 1876-tól az akadémia megválasztott igazgatója volt egészen 1892. február l-ig, amikor országgyűlési képviselővé történt megválasztatása miatt mondott le ez állásról, mely alkalommal főbányatanácsossá neveztetett ki, utóbb a III. o. vaskoronarendet kapta. Az ő nevéhez fűződik az akadémia színvonalának korszerű fejlesztése, az új erdészeti akadémiai épület létesítése. Számottévő tevékenységet fejtett ki a szakirodalom, a városi és társadalmi élet terén is; mint szakember, képességei és tevékenysége révén az élre került; mint képviselő igen sokat tett a város és polgárai érdekében. Számos intézmény és egyesület elnöke volt s egészen az 1929. évben, 93 éves korában bekövetkezett haláláig, kiváló polgára volt városunknak. (Arcképét I. 56. old.) Farkas János m. kir. bányatanácsos, műszaki igazgató. Selmeczbányán, mint ösztöndíjas bányász akadémikus, végezte tanulmányait és 1885-ben megszerezte a bányászati oklevelet. Az állami ösztöndíjat 1880-ban nyerte el. 1882-ben a „Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű R.-T." vashegyi vaskő bányáinál gyakornok lett, 1883-ban tábori tűzérönkéntesi évét szolgálta, 1884-ben Ózdon bányamérnökségi gyakornok, majd 1886. évben a nádasdi szénbányánál üzemvezető lett. 1891 október 1-én az „Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat R.-T.-nál, a baglyasaljai kőszénbányánál mérnök, majd a kerület főnöke, bányagondnoki címmel. 1905-től a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű R.-T.-nál Budapesten műsz. igazgató, ahol 1926-ban nyugdíjba vonult. 1903—-1905-ig a Bányászati és Kohászati Egyesület salgótarjáni osztályának elnöke, 1924—1927-ig az anyaegyesület alelnöke s a „Bányaiskolát Végzettek Országos Egyesülef'-ének elnöke, majd tiszteletbeli tagja. 1918-ban m. kir. bányatanácsossá neveztetett ki. Szaklapokban szak- és propagandacikkei jelentek meg. Fehér Sándor DGT bányafőmérnök. A pécsi állami főreáliskola elvégzése után 1910—1914-ig volt a selmeczbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola hallgatója. A háborúban kezdettől végig a cs. és kir. 69. Hindenburg-ezredben szolgált s részt vett az orosz és olasz fronton vívott csatákban, az utóbbiban meg is sebesült. Mint főhadnagy leszerelt s a háború befejezése után került a DGT-hoz mint mérnök-gyakornok. Jelenleg mint üzemi főmérnök Pécs-bányatelepen az „András"-aknán van beosztva. Fejes Béla dr. Született Beszterczebányán 1879-ben. Fia Hlavatsek Andrásnak, a selmeczi lyceum volt tanárának (f 1906). Középiskoláit a selmeczi lyceumban végezte, ahol 1896-ban tett érettségit. Jogi tanulmányait a bpesti tud. egyetemen folytatta s itt szerezte meg ügyvédi oklevelét is. Ezidőszerint székesfővárosi ügyvéd, egyesületünk jogtanácsosa. Fekete Zoltán felsőházi tag, a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazd.-tud. Egyetem ny. r. tanára, volt rektor stb. Fekete Lajos főisk. tanár, min. tan. fia. Született Selmeczbányán 1877-ben. Középiskolai és főiskolai tanulmányait ugyanott végezte. Az erdőmérnöki oklevelet 1900-ban szerezte meg kitüntetéssel. Katonai szolgálatának a tábori tüzérségnél tett eleget. Mint állami erdőtiszt, 6 évet töltött üzemi szolgálatban Zsarnócán és Liptóújvárt. 4 éven át a zsarnócai m. kir. erdőrendezőség vezetője volt. Közel 6 évet töltött a bányászati és erdészeti főiskolán tanársegédi és adjunktusi minőségben. Több éven át tevékeny részt vett a Magyarországon folyó erdészeti növényföldrajzi megfigyelésekben. Erdőrendezői szolgálata után 1911-ben rendkívüli tanárrá nevezték ki s megbízták az erdőrendezéstani tanszék vezetésével. 1913-ban rendes tanárrá lett s azóta ebben a minőségben szolgált a bányamérnöki és erdőmérnöki főiskolán, 7 éven át volt az erdömérnöki osztály dékánja, 4 éven át a főiskola rektora s 2 éven át prorektora. Az intézet szervezési mozgalmaiban többször játszott jelentékeny szerepet. Szakirodalmi és tudományos tevékenysége egyebeken kívül főképpen az erdőrendezés, erdőbecslés és erdőértékszámítás területére terjed ki. 1902-től kezdve állandó munkatársa a hazai szakfolyóiratoknak s önálló munkákat írt. Németnyelvű dolgozatai is jelentek meg. Szerkesztője az „Erdészeti Kísérletek" című tudományos folyóiratnak. Hosszabb idő óta dolgozik a tudományos kutatások terén. A finnországi 148