Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Marek Károly: A "Selmeczbányaiak Egyesülete" zászlajának története

megtartották nyelvüket és szokásaikat, nem nyomta el az idegeneket, vendégszeretettel fogadta a bevándorlókat: — mert mindenkinek nyelvét szentnek és sérthetetlennek tartotta. E nemzet példát mutatott a világnak a hősiességből, tisztességből és a béketűrő hazaszeretetből. Ezért nem lehet kétségbeesnünk, mert velünk van az örök igazság és mert velünk van az Isten!" Végül az elnök az egyesület nevében örömmel vette birtokba a felszentelt zászlót és azt Marek Károly ügyvezető igazgató őrizetére és gondozására bízta. A Himnusz eléneklése után a közönség selmeci diákszokás szerint — hazafias és bányászdalokat énekelve —, elvonult a zászló előtt és ezzel befejeződött a ritkaszép ünnepély. A hivatalos ünnep befejeztével hagyományos „kisiblyei majálisunk" következett. Az ezen résztvevőknek a számát 600—800 személyre becsülték. A zászlószegek ünnepélyes beverése. 1926. évi november hó ó-án este, a Magyar Tisztviselők Országos Egyesülete dísztermében folyt le a zászlószegek ünnepélyes beverése, ami egy-egy jelmondat kíséretében történt. Az ünnepség oly szép, magasztos és megható volt, hogy e sorok írója gyengének érzi magát arra, hogy azt méltóképpen leírni, szavakba foglalni meg is kísérelné. E helyett csak a tények rövid vázolására szorítkozik. A terem egyik végében az e célból Selmeczbánya város címerével, zászlókkal és fenyőgalyakkal feldíszített fal előtt kis emelvényen asztal állott, amelyen el volt helyezve a zászló; mellette külön tokban voltak elhelyezve a zászlószegek. Elsőnek dr. Ertl János egyesületünk elnöke lépett a dobogóra; mellette Hermann Miksa, akkori kereskedelemügyi miniszter, az Egyesület védnöke, továbbá a zászlóanya és az Egysület vezetősége állottak fel. Ezt a csoportot jobbról és balról ó—6 Sopronból érkezett egyenruhás bányász- és erdész-főiskolai hallgató szegélyezte. Az emelvény előtt helyezkedett el nagy számban a megjelent közönség. Elnökünk az ünnepélyt hosszabb beszéddel nyitotta meg, melyből a következőket idézzük: „A mai ünnepélyes alkalommal, amikor ilyen nagy számmal jöttünk össze, tanúbizonyságot teszünk arról, hogy milyen nagy tömeg lelkében él Selmeczbánya sz. kir. ősbányaváros szelleme. E szellemet jelképezi e zászló. Ha ez eseményt a mai hanyatló világ rideg eszével szemléljük, úgy sok kérdés adódhat. De ha ez eseményt a lélek szemével tekintjük, úgy minden kérdésre lelkünkben érezzük meg a választ. E zászló gondolata a lélek mélyén fogamzott meg és mindabban, ami a lélek mélyén fogantatik, benne van a fejlődés isteni csírája. így a zászlónak is valamely magasabb rendeltetése kell, hogy legyen. A selmeci lélek és szellem egy ezredévet meghaladó múltból származik. Ez az ősi lélek a megcsonkítás, hontalanság, megpróbáltatások, szenvedések kríziseiben még nem tört meg, hanem ujult erővel támadt fel nagy tömegek lelkében. E lelki megújhodás és lelki feltámadás szimbóluma e zászló. A megújhodott lelkekben a csüggedés helyét a hit és remény foglalja el. A megújhodott lélek újra a természet ős okához, Istenéhez kapcsolódik. Akinek pedig lelkében a hit és így Isten él, az túléli golgotáját, mert rá a fejlődés és virágzás vár. A lélek megújhodása választja el az Isten képére teremtett fejlődő embert a spekulatív egocentrikus hanyatló embertől. A fejlődő emberek lelkében él a nemzet és e zászló jelzi a fejlődés útját. Selmecz megújhodó szelleme az első rügyek egyike a Nemzet életre kelő fáján. E fa gyökerei Selmeczen keresztül vezetnek legmélyebben az anyaföld mélyébe. Ezért érezte meg Selmecz ősi ösztöne a legelsők között a Nemzet meginduló fejlődésének lüktetését". A szónok itt vázolja Selmeczbánya történetét a mondavilágból, a népvándorlás előtti időktől, egészen napjainkig. A bányászat, Selmecz földje ölében rejlő arany és ezüst képezte azt a vonzó erőt, mely a város és környéke egyre emelkedő lakosságát munkára ösztönözte. Ebben a becsületes, szorgalmas munkában rejlik a selmeczi bányász-szellem bölcsője; ez a becsületes és mindenkor hazafias szellem tette Selmeczbányát Nagymagyarország egyik védő bástyájává. Hazafias szellem vezette a polgárságot a nemzet önvédelmi harcaiban, így a kuruc időkben és 48-ban is. A szabadságharcban Selmecz ifjúsága Erdősy piarista vezetésével Branyiszkót veszi be. Ez a szellem érlelte meg Selmecz kultúráját arra, hogy Mária Terézia királynő ott állítsa fel a bányászati és erdészeti akadémiát. Az akadémia ifjúsága kiváló tanárai vezetése alatt e szellemet évtizedeken keresztül tovább fejleszti és elvitte az ország minden részébe, hol az mindig becsületes nemzetépítő, alkotó munkában nyilvánult meg. A selmeczi akadémiának, két középiskolájának és egyéb intézeteinek tanári kara állandóan oda vonzották a Felvidék és Magyarország érdemes ifjúságát. Selmecz a Felvidék egyik kultúrforrásává emelkedett. Minden selmeczi diák lelkébe vésődött a selmeczi szellem, kik azt még most is az ország minden részében hirdetik. A magyar kultúra és történelem sok nevet örökít meg, kiket az ősi selmeczi szellem tett naggyá, kiknek utódai még ma is a magyar közélet kiváló egyéniségei. E zászló tanúságot tesz arról, hogy mindezek szelleme méltóan él tovább. Nem szakad meg az ezeréves mult, hanem újabb magyar virágzást remél az elszakított Selmeczbánya sz. kir. ősbányaváros e helyen összegyűlt hazafias közönsége". Ezután Sajó Sándor gimnáziumi igazgató, a Kisfaludy-társaság tagja lépett a zászló mellé és a közönség óriási tetszésnyilvánítása kíséretében szavalta el „Selmeczbánya" című ódáját. Dr. Terray Lajosné, a „MANSz" nevében mondott szép üdvözlő szavakat a közönséghez. 116