Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Dr. Veszkó Endre: A javítás, mint életcél

Ezt követőleg P. Liszkay Anna tanárnő, városunk szülöttje, — lelkes tagtársunk szavalta el nagy tetszés mellett erre az alkalomra írt szép költeményét. Végül Liszkay Miklós szolnoki ügyvéd, ugyancsak Selmeczbánya szülöttje mondott még szép bekísérő beszédet és nagy tetszés között elszavalta „Selmecziek szent zászlaja" című költeményét. Erre kezdetét vette a zászlószegek beverése. Hermann Miksa v. miniszter, mint az Egyesület védnöke verte be az első tiszteleti szeget a zászló rúdjába. Szeme könnyben csillogott, midőn keresetlen szavakkal üdvözölte a selmecziek társaságát és emlékezett szülővárosára, az elveszett földre. A jelenvoltak ezután egyenkint beverték szegeiket a zászló rúdjába egy-egy jelmondat kíséretében. Az elmondott, illetőleg a beküldött szebbnél-szebb jelmondatok — számszerint 126 — egyesületünk jegyzőkönyvében örökítettek meg. E helyen kellene felsorolni még az ünnepélyen megjelent egyetemi ifjúsági és számos testületek és a felvidéki társegyesületek képviseletében megjelenteknek a neveit, valamint azoknak az előkelőségeknek a neveit is, akik személyes megjelenésükkel emelték az ünnepély fényét; az erre vonatkozó feljegyzésünk jelen cikk keretét meghaladja. A fentebb leírt ünnepélyt követően 1926 december 4-én tartotta az egyesület első választmányi ülését, melyen egy díszjegyzőkönyv megszerkesztését határozták el, amely az ünnepély részletes leírását és kellő méltatását fogja tartalmazni. Elnök végül úgy a maga, mint az Egyesület nevében is hálás köszönetét fejezi ki az ügyvezető igazgatónak azért a fáradságos, de gyönyörű szép erkölcsi és anyagi eredménnyel is záruló munkáért, amelyet a zászló körül kifejtett. Ennek kapcsán Schréder Gyula egyesületi alelnök az elhangzott elismerés látható jeléül, — egyesületi tagok ajándékaképpen — arany zsebórát nyújtott át az ügyvezető igazgatónak. Az óra fedelébe belül a következő szöveg: „Marek Károly ügyvezető igazgatójának a Selmeczbányaiak Egyesülete 192ó", e szöveg közepébe pedig a bányászjelvény van .bevésve. Az ügyvezető igazgató meghatottan mondott hálás köszönetet a megtiszteltetésért. A JAVÍTÁS, MINT ÉLETCÉL. Irta: dr. Vaszkó Endre, ny. törvényszéki elnök, a Felvidéki Egyesületek Szövetségének ügyvezető elnöke. A Selmeczbányaiak Egyesülete felkért, hogy készülő emlékkönyvébe írjak néhány sort. A felkérésre a következő epizóddal felelek: ügyészi szolgálatom idején egyik nagynevű főnököm azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy szeretem-e foglalkozásomat? Igenlő válaszom után azt kérdezte, hogy mi volt az az indok, amely vonzó tényezőként hatott reám pályám megválasztásánál? E kérdésre adott feleletem a következőkép hangzott: „Pályaválasztásom legfőbb indoka, hogy egész életem célkitűzésének, a javításnaK megoldási lehetőségét ezen a pályán véltem megtalálni." „Kedves Kartárs! Szavaidból azt látom,—volt főnököm megjegyzése — hogy nehéz hivatásodnak egyéni gondolkozásod olyan patinát adott, mely az élet útjába eső nehézségeket mindenkor képes lesz leküzdeni." Ezek a kedves emlékű szavak jutnak eszembe, illetve emlékezésem tárházából ezeket most veti felszínre, midőn a Selmeczbányaiak Egyesületének felhívására e sorokat írom és midőn az Egyesület nagynevű, illusztris elnökével: dr. Ertl János e. ü. főtanácsos, egyetemi tanár úrral e kérdés felett eszmecserét folytatok. Elnök társamnak mélységes hite, mindent átfogó képessége, a Felvidékért rajongó egyénisége, a nehéz idők szerepre hivatott gáncs nélküli bajnokát állítja elém, akiben nemcsak a tudás, de a készség is meg van arra, hogy a felvidéki nagy eszméket valóra váltsa. Midőn ezt jelen soraimmal, — az együtt töltött hosszú évek emlékeként is, — megrögzíteni óhajtom, azt hiszem, ennek a feladatnak legméltóbbképen azzal teszek eleget, ha elnök társamnak, a kiváló orvosnak és sebésznek, a „javítás" Isten küldötte nagy mesterének mindnyájunk nevében és mindazok nevében is, kiket ő az életnek visszaadott, — hálás köszönetet mondok, és az emberiség javításának mindenkori célját szolgáló tevékenységére Isten áldását kérem. 117