Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Marek Károly: A "Selmeczbányaiak Egyesülete" zászlajának története

e zászló mindenkinek: Mi nem tudunk és nem akarunk feledni! A mai zászlószentelés azt jelenti, hogy nem feledkezünk meg a Garam és Vág völgyéről, a Tátra ormáról, Rákóczi népéről, nemzeti méltóságunkról és nem mondunk le becsületünkről". Az isteni örök igazságról elmélkedő magasszárnyalású szent beszédét: „Hiszünk! Bízunk! Feltámadunk! S mienk ismét az egész ország! Amen!" szavakkal fejezte be. A templomban lefolyt istentisztelet után az ú. n. Fácánosba vonultunk, ahol az e célra feldíszített helyen Hamrák Béla hittanár, ág. ev. lelkész áldotta meg a zászlót lelkes szentbeszéd kíséretében, hangoztatva ünnepélyünk jelentőségét és zászlónk rendeltetését. „Mint a megoldott és széthullott kévének újból egymásra talált, egymásra boruló szálait, melegen, forrón köszöntelek titeket Testvérek!" mondotta a többi között. — „Hiszen egy Atyánk van mindnyájunknak ott fenn: az Isten és egy Anyánk van mindnyájunknak itt lenn: a megtépett magyar haza. Isten akaratából vagyunk magyarok, hogy rendületlenül szeressük ezt a csonkaságában is drága földet, mely ápol és majdan sírunk is lesz, ellenállhatatlanul készteti lelkünket a magasba szárnyalásra, hogy onnan várjuk reményünk megvalósulását, hogy onnan várjuk a szabadulást... Szeretném, ha erőm volna, mint van a viharnak, hogy felrázzam a tespedő lelkeket; szeretném, ha hatalmam volna, mint a tűznek, hogy beleégetném a szívekbe,- szeretném, ha szavam angyaloknak trombita harsonája volna, hogy belezúgnám a csüggedőkbe: „Fel a fejjel! Fel a szívvel! Él az Isten, él nemzetünknek igaz Atyja! Ha elhagyjuk az ő akaratát, még amink van is, mindenünket elveszítjük; de ha vészben, viharban híven kitartunk mellette, még amit elvesztettünk is, mindenünket visszaadja!" Ezt a hitet hirdesse ez a fehér makulátlan zászló is. Hozzá kötjük lelkünk minden tiszta vágyát, reményét, hozzákötjük a mi földi mennyországunk megvalósulását; mert Csonkamagyarország nem ország, egész Magyarország Mennyország.*) Áldott legyen mindenki, aki e zászló alá sorakozik. Áldás legyen a karokon, amelyek e zászlót magasra emelik. Áldott légy te zászló, áldott légy az Atyának, Fiúnak és a Szentlélek egy igaz Istennek nevében, hogy veled és alattad lássuk meg hitünknek diadalát: Magyarország feltámadását! Hatalmas Isten, nemzeteknek Atyja! Hitünknek a karján színed elé visszük a mi zászlónkat, amelyet Te adtál a Téged félőknek, amelyet emeljenek fel az igazságért. Áldd meg Isten a Te magyar néped hitének ezt a szent jelképét, áldd meg a reményét a mi szívünknek. Minden ajkon a mi szent imánk fakadjon: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen". Ezután dr. Ertl Jánosné, zászlóanya felkötötte a zászlóra „Becsület, Igazság, Alkotómunka" jelszavakkal hímzett nemzetiszín szalagját a következő szavak kíséretében: * Ezt a jelszót Szabó Mihály a selmeczi darabont főispán készítette „Lelkesedéssel, örömmel teszem fel zászlónkra e szalagot. Szívből jövő reményünk súgja, hogy ez a zászló fog bennünket oda visszavezetni, ahová mindannyian vágyunk! Hiszen ez a remény teremtette meg zászlónkat. A zászló alatt azonban csak akkor jutunk el még egyszer fenyves bérceink közé, ha visszhangra talál lelkünkben annak jelmondata : „Becsület, Igazság, Alkotómunka !" Ezt követőleg Schréder Eta úrhölgy és ifj. Marek László alkalmi költeményeket szavaltak. Azután dr. Hittrich ödön alelnök, majd Király Ernő tiszteletbeli tag, Arthold Géza, Selmeczbánya város volt utolsó polgármestere és Pröhle Vilmos egyetemi tanár mondottak hazafias szellemtől izzó ünnepi beszédeket, végül Petresné Liszkay Anna tanárnő, városunk szülötte szavalta el „Kisiblyén" című költeményét. Dr. Hittrich ödön, alelnök tartalmas beszédéből kiemelhetők a következő szép mondatok: „Itt látjuk magunk előtt egyesületünk új zászlóját, mely az imént szenteltetett fel a templomban és most áldatott meg itt az erdő mélyének ölén. Kedves .szimbóluma lesz mindnyájunk előtt e szent zászló, mely egyaránt emlékeztet a múltra és nem engedi elfelejteni a jövőt. E zászló mindnyájunk előtt a mult hagyományai és a jövő célját jelképezi. Mert mi mindnyájunknak az a legforróbb vágya, hogy a magyarság az ezeréves mult jogán elérje igazságos célját! Eszembe jut egy feledhetetlen látvány, amikor a Millennium évében a középiskolai tanulók országos tornaversenyét láttam, az egész középiskolai ifjúság gyűlt össze lengő zászlók alatt a király előtt. Mikor az ünnepélynek vége volt, porfellegben vonult el a térről az ifjúság. A porfellegek közül kiragyogtak a zászlók tündöklő színei és az ifjúság eltűnt zászlóival együtt a környező nézők szemei elől. Hová lettek e zászlók? Hová lett ez az ifjúság? És hová az utána következő daliás nemzedék? A zászlók nagyrésze elveszett, az ifjúság pedig a világháborúban messze, országunk határain túl védte a birodalom határait! Hányan estek el dicső halállal hazájuk védelmében? Az elveszett zászlók helyett ime most visszakaptunk egy új zászlót: a Selmeczbányaiak Egyesülete zászlaját, örömnap ez mindnyájunkra, midőn felszenteltetett e gyönyörű zászló. Meghatva szemléljük, mert minden, ami rajta van, előttünk szent szimbólum. A zászló egyik oldalán jelszót olvasunk: „Suum cuique". Mit jelentenek e szavak? A római jognak alapja e három tétel: „Honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere". Az erkölcsi alapon álló római polgárnak ez volt erkölcsi három főtörvénye: tisztességesen élni, senkit sem sérteni, mindenkinek megadni a magáét. . . És most nézzük, hogy a magyar nemzet hogyan tartotta meg ezer éven át e törvényeket? E nemzet tisztességesen élt ezer éven át, az Arpád által elfoglalt hazában. Nem követett el becstelenséget, nem keresett szövetségeseket ellensége háta mögött, mindig gyámolította a gyengéket. E nemzet — miután Szent István alatt a keresztyén hitre tért, — nem ártott senkinek, hanem ő védte vére hullásával a nyugati kultúrát tatártól, töröktől. E nemzet ezer éven át mindenkinek megadta a magáét. A területén élő idegen nemzetek ezer éven át 115