Selmeczbányaiak emlékkönyve (Budapest, Selmeczbányaiak Egyesülete)

Tóth Arisztid: Kisiblye

Erzsébet királyné emlékezetére kivágott E betű a Szécsi-forrás fölött. pontjára, a zászlókat a folyosókon hagyta és hazaszéledt. A majális napjának hajnalán már 4 órakor felhangzott az utcákat bejáró Hatala ébresztő dobpergése, amelyre még a máskor lusták is talpra ugrottak. A rendezők siettek a gimnáziumba, hogy a felfogadott társzekérre felkerüljön a konyhafelszerelés, a már előzőleg ládába összegyűjtött evőeszközök, hús, liszt, sör stb. (Egyik majális főrendező tanárja az evőeszközökre vonatkozó utasítást a következő szavakkal adta ki: „az eszcájgot a gangon levő ferslógba kell beletenni!" Mondanom sem kell tán, hogy a mindig aranyos emlékű főrendezőnk nem a magyar nyelv és irodalom tanára volt.) — Kiosztották a városi széplányok kezemunkájával készített rendezői jelvényeket. Ugyanis külfönféle színű szalagok libegtek a rendezők balvállán megerősített szalagcsokrok, kokárdák folytatásaként. így a cigányvajda, mint főtáncrendező rózsaszín szalagja csak annyiban különbözött a többi táncrendezőétől, hogy az ő csokra nagyobb volt a többinál; a vendégeket fogadók halványkék szalaggal pompáztak; a főbacchus nagy piros szalaggal, a bacchusok kisebb ugyanilyen szalaggal, végül a hely és egyéb rendezők halványzöld színnel ékeskedtek. A színek azonban évről-évre változtak s volt eset, amikor két-két színből állították össze a leányok a rendezői jelvényeket. Mire az ódon városháza órája elütötte a hét órát, felsorakozott a nemzeti zászlós diákság, az élére állt cigánybanda rázendített a Rákócziindulóra s húzta végig a városon. Ezentúl énekés dobszó mellett vonultunk ki Kisiblyére, ahol a délelőtt még némi kis munka is várt ránk. Előkerültek a fenyőkoszorúk, nyírfák. Ezekkel jó tanáraink vezetése mellett feldíszítettük a gondosan kijavított padlójú „tánctermet", elhelyezve köréje a kihozott zászlókat is. A tánchelyet körülvevő vastag bükkfák közé keresztül-kasul zsinórokat feszítettünk, ráaggatva a tarka-barka lampionokat. A cigány emelvényét, amely a táncteremmögöti hegybe vájt pince felett volt, hasonlóan kicsinosítottuk, ez alá erdei virágokkal, páfrányokkal tele tűzdelt fenyőkoszorúk közé elhelyeztük a valamelyik jól rajzoló-festő társunk által elkészített 2 méter hosszú, 1 méter széles hatalmas „Táncrendet". A táncteremtől távolabb 4 bükkfa között volt a Bacchusok munkahelye, fenyőkoszorúkkal elkerítve s itt mérték a diákok sörét, szigorúan beszedve az előzetesen és az egyes korosztályoknak megfelelő számban kiosztott sörjegyeket. A főzőhely sem maradt díszíttetlenül, hogy a pedellus felesége kuktáival jobb kedvvel készítse a hatalmas kondérokban rotyogó jóféle gulyást és túrós csuszát, mint hagyományos majáiisi ebédet. Minden ment, mint a karikacsapás s akinek nem volt elfoglaltsága, az elsétált a félórányira eső halicsi tóhoz, vagy a közelebb levő Szécsiforráshoz, az erdőkben kései ibolyát, kankalint, harangvirágot, gyöngyvirágot szedett, a réteken labdázott, erdei rovarokat, lepkéket fogdosott, a tavakban csiborokat, csíkbogarakat (szegélyes merüly) halászott. Hangos volt egész Kisiblye, vígan szállt a cigarettafüst (erre a napra a dohányzási tilalom fel volt függesztve), előkerült a sok féltve őrzött „Trapezunt", „Jenidge", „Sport", Hölgy", „Szultán" a diákzsebekből, míglen délben dobszóra összeterelődött a diáksereg s osztályok szerint elhelyezkedett a bükkösben levert állandó asztalok körüli lócákon (nem lopta el azokat soha senkii). Süllyedt az étel, csúszott a sör a mindig éhes-szomjas diákgyomrokba, míglen kocsizörgésre neszelt fel mindenki. Ugrálás, rohanás, hátha valamelyikünk hozzátartozója érkezik, de egyelőre csak a cukrász jött, aki a táncterem oldalbejáratához közel rendezkedett el az egyik terebélyes bükkfa árnyékában lecövekelt asztalnál süteményeivel, cukraival, fagylaltjával. Egy óra tájt már egyre sűrűbben jöttek a diákság hozzátartozóinak a családjai. Jórészük gyalog. A kísérő cselédek sűrűn megrakott nagy hátíkosarakat cipeltek és igyekeztek a bükkös 101