Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

Világi épületek

72 Pettenkofen buzdítja. Madridban Velasquez és Ribera müveit tanulmányozza és másolja (egy Ribera-másolata az esztergomi prímási képtárban függ). A teljes megnyugvást és művészi kifejlést azonban számára is Róma hozza meg. 1882-ben érkezik Rómába. Simor prímás itt is támogatja. Megfesti számára XIII. Leó arcképét (Esztergom. Prímási palota). A Palazzo di Veneziában kap műtermet és ifjú erejének újult lendületével fog hozzá a legnagyobbak tanulmányozásához. Ráfael és Ticián másolatokat készít. Önálló római művei közül az első kettő bibliai tárgyú („Jób", „Tékozló fiú"). Majd a magyar mondavilág ihleti meg alkotó fanáziáját. „Emese álmáéban a beszédes naturalizmus kel küzdelemre a müncheni akademizmussal. Ugyanezt látjuk „Attila halálá"-n is. A képfelület nagysága 8 négyzetméter. Attilának, a hunok királyának tragikus halálát ábrázolja, mely a hagyomány szerint nászéjtszakáján, orrvérzés következtében állott be. A kép középterében balról-jobbra ferdén helyezi el a széles kerevetet, mely fölé dús redőzető függöny borid. Prémek, párnák között a kereveten keresztben elnyúlva, szétvetett karokkal fekszik a halott király. A vér bemocskolja arcát és csupasz felsőtestét. Jobbról a kerevet mellett fiatal felesége, Ildikó áll, fátyolba burkolódzva. Rémületében jobbjával a hajába kap, ég felé emelt balkarja eltakarja arcát. Balról a kerevet mellett füstölő áll, a földön díszes tálon boroskancsó. Ott fekszik a halott fokosa. A padlózatot perzsaszőnyeg borítja. A kép szerkezetében és kidolgozásában akadémikus ugyan, de erős realizmusa eltér a müncheni előírástól, épúgy, mint élénk, tüzes színezése. A pogány pompájú környezet mély tónusaiból, a bíbor komor tüzéből, a bronz csillogásából hatásosan emelkedik ki a két alak: a halott király sápadt teteme és a szép királyasszony sugárzó, ifjú teste. Ebben a két alakban megtaláljuk Paczka tanulmányainak leszűrt eredményét. Attila fején érezzük az alapos tanulmányok eredményét. A behorpadt hasfal, a mell bordáinak domborodása, az ernyedten alácsüngő karok megfestése, mind pontos akt tanulmányozásról tanúskodnak. Ez a naturalisztikus felfogás jellemzi Ildikó aktját is, mely a kép legsikerültebb részlete. A vonalak ritmikusan, harmonikusan követik a heves mozdulatokat. A lágyan megmintázott testben érezzük az irtózat lüktetését. Az opálosan kék fátyol lazán omló redői kiemelik a hús-szín frisseségét. Jól megfigyelt anyagszerűség jellemzi a prémek, függönyök megfesté-