Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

Az evangélikus templom

59 Az evangelikus templom Mielőtt a nemes építészeti arányú evangelikus templom művészeti méltatására rátérnék, futó pillantást kell vetnünk azon egyház történetére, melynek hívei áldozatkészségükkel létrehozták az áhítat e méltó helyét. Mikor kezdett a reformáció Rozsnyón gyökeret verni, évszámilag pontosan meg nem határozható. A városi jegyzőkönyv 1523-ban említi „Peter der alte Pfarrer" nevét, aki sok egyházi szokást elhagy, az egyházi teendőkön kívül bányaműveléssel is foglalkozik, de a katolikusoktól még nem szakadt el. Rozsnyó szoros kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a Szepességgel, így az ott korán elterjedt új tanok csakhamar ide is leszivárognak. 1529-ben Rozsnyóra érkezik Fischer András, wittembergi hittudós, majd tanítványa, Leudischer György. Az ő nyomukban indult meg Luther tanainak az a rohamos térhódítása, melynek fontos állomása volt az 1555. dátum, mikor Rozsnyó Bebek Ferenccel szövetségre lép. Ekkor indul meg a protestánsok formális szervezkedése. Először Fried Ciprián, majd Rimanovi hitcikkelyeit fogadják el. 1570-ben a polgárság majdnem teljes számban az evangélikus hitre tért át és a katolikus hitközség végleg megszűnt. A katolikus templom azonban ekkor már tulajdonukban volt. Mivel Isten igéjét a nép nyelvén hirdették, mind a magyar, mind a németajkú hívek számára külön istentiszteleti hely megjelölése vált szükségessé. A túlsúlyban levő németeknek jutott a nagytemplom, míg a magyarok a régi Bakócz-kápolnában, az ú. n. „kis" templomban gyűltek össze. A lelkészeket a város fizette és a templom jókarbantartásáról is gondoskodott; az 1574. és 1603. évi alapszabályokban pedig a lakosságot az istentiszteletek hallgatására buzdítják. Az 1604-es országgyűléshez fűződik az ellenreformáció megindulása, mely rövidesen Bozsnyón is érezteti hatását, mikor Betlér Andrássy Péterné. Bech Zsófiával az élen visszatér az ősi