Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)
Az evangélikus templom
60 hitre. Széchy Tamás hatalmas pártfogója ekkor Rozsnyónak, hol megindul nemcsak a katolicizmus és a protestantizmus, hanem a magyar és német nemzetiség harca is. Lippay György esztergomi érsek alatt éleződnek ki legjobban az ellentétek, amelyekre már az előbbiekben utaltunk. Az evangelikus lelkészek híven teljesítették a gömöri esperesség 1661. IX. 26-án Jolsván hozott végzését, mely szerint „a legnagyobb mérséklettel kell szónokolni és a kedélyek felizgatásától óvakodni, mert veszélyes időket élünk és a pártfogók nagyobb része r óm. kat. vagy helvét hitre ŕérŕ". 36 így 1670-ben az egyházlátogatás rendet és virágzó állapotokat talált. Az ev. egyház és iskola azonban 1671-ben mégis megszűnt. Thököly Imre, mikor a bújdosók élére állt, 1682-ben ezredesét, Madách Pétert Rozsnyóra küldte kis gyaloghad élén, aki a vallásgyakorlatot visszaállította és a templomot is visszaadta. 1686-ban, Thököly bukása után az elmenekült jezsuiták ismét visszatértek és elűzték az evangelikus lelkészeket. 1705-ben Rozsnyón is megtörtént a vallásszabadság teljes visszaállítása. Pontos népszámlálás alapján a nagy templom az evangelikus magyar, a kis templom az evangelikus német egyházé, a piactéri jezsuita templom pedig a róm. katolikusoké lett. Rákóczi sok anyagi előnyt is juttatott az ev. egyháznak. Szabadságharcának bukása után azonban a megszálló császári hadak a templomot ismét visszaadták a katolikusoknak. 1711-ben így ír az ev. lelkész az anyakönyvbe: „Hoc anno 13. Februarii, mely esett pénteken, elvevék pápisták a templomunkat, egészen az lni szolgálatokiul inhibeáltattunk. Számot adnak az Isten előtt, hogy másoknak bezárják a mennyországot, magok pedigh abban nem ďkarnalc bemenyi." Az elűzött lelkészek Berzétén találtak menedéket és ide zarándokoltak azok a hívek, akik továbbra is megmaradtak evangélikusoknak. A németek Máriássy Ferenc portáján, a magyarok Szirmay Tamás telkén gyülekeztek, bár a jezsuiták ezt szigorúan megtiltották. Ez az állapot a III. Károly alatt 1731-ben kiadott Carolina resolutioval sem változott. A helyzet annyira súlyosbodott, hogy mikor 1743-ban Ambrózy György superintended egyházlátogatásra jött, nem térhetett be a városba, a hívek így tehát Berzétén fogadták. 1745-ben azon kéréssel fordulnak gr. Eszterházy Imre hercegprímáshoz, hogy a külvárosban vagy a város közelében istentisztelet tartását engedélyezze. 1750-ben ezt kérik Mária Teréziától is, de egyik helyen sem találnak meghallgatásra. Óhajuk csak a II. Józseftől 1781-ben kiadott
