Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

A Szentséges Megváltóról címzett Szt. Ferendi tartomány Sz.Annáról elnevezett rendháza és temploma

51 A hihetőleg Kassáról a rendházba került kép olyan maradi, visszafelé tekintő mester müve lehet, akiben éltek a hagyományok, de megérintette már az új kor lehelete is. Szemlélhette városának gazdag szárnyasoltárait, onnan lesett el formákat, de ezeket sem tudta hűen követni. Képzelete nem segítette. A legendát a maga száraz valóságában ábrázolta. Legjobban még a donátor alakja sikerült, amelyen egyéníteni igyekezett. Fogyatékossága ellenére is vonzóvá teszik a képet a részletekben felcsillanó báj és az átérzett hitet sugárzó aszkétikus formák. Az emeletre vezető lépcső mellett rokokó jellegű festmény vonja magára a figyelmet. Szt. Ferenc stigmatizációját ábrázolja. (Mérete: 243X150 cm.) Jobboldalon térdel a szent, előtte imakönyv. Balról szárnyakkal ereszkedik alá a kereszt az égből. A szent körül három angyal helyezkedik el. Balról egy ferencrendi szerzetes merül el egy szent könyvbe, mellette koponya. A színek élénkek, de mégis harmonikusak, világos kékek, rózsaszínek, vakító fehérek és a természeti környezet élénk zöldjei között megnyugtatóan hat a csuhák tompa barnája. Halk báj ömlik el a jeleneten. A mozdulatok hevességén is átütő lírai vonás legjobban a szent földöntúli mosolytól áradó arcán jut kifejezésre. Az emeleti folyosón Sigmaringeni Szt. Fidélt égő máglyán ábrázoló kép és a szenvedő, töviskoszorús Krisztust ábrázoló festmény függ. (Mérete: 151X72 cm.) Ez utóbbinak érdekessége anyagában rejlik. Bőrre van festve, olajjal. Lent barok címerpajzsban felirat: ,,Ecce homo", fölötte „Spinas inter amabilis" különösen a részletekben gyakorlott kézre vall. A fejet keresztszerűen veszik körül a szenvedés jeleinek aprólékos gonddal festett ábrázolásai. A bal sarokban címerpajzsban elhelyezett kéz az Elet fáját vágja ki, jobbról szöget ver a keresztfába. A részletek zsúfoltak, de sok eredetiség és képzelő erő is van bennük. A színek sötétek. Krisztus arcán ismét az a zöldes-sárga, ólmos sápadtság ömlik el, mely a templom Keresztlevételt ábrázoló oltárképén a Fájdalmas Anya arcszínét is jellemzi. A könyvtárban két képet találunk a mennyezetre erősítve. Az egyik Szt. Mihály arkangyal képe, (mérete: 100X118 cm), mely eredetileg az oltárkép fölött foglalt helyet, ahova másolatát tették. Guido Reninek a római Santa Maria della Concenzione templomban lévő képe nyomán készült. Mozdulatban, arckifejezésben, sőt a részletekben is híven követi az eredetit, csupán a színezése bágyadtabb és a rajz válik helyenként bizonytalanná.